Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
60 Benyovszky Krisztián megfigyelni, miként is teremt metaforikus kapcsolatot a két rész (azaz az embergyűrű és a szőlőkarók) között az antropomorfizáló jellemzés, illetve egy-egy szó ismételt felbukkanása: „Kárörvendően recsegő, görcsös szőlőkarók vetették magukat elém; a gondosan felkötött tőkék kibomlottak, és izmos indáikkal utánam kapkodtak.” (116.) A szöveg hatásosságát az adja, hogy ezek az összefüggések, akárcsak a korábbi esetekben, reflektálatlanok maradnak, azaz megmaradnak implicit metaforáknak.36 5.5. A fantasztikus-effektus fontos tematikai előfeltételét képezik az álmok, különösen azok, amelyek szétbogozhatatlanul összekeverednek a valósággal. így van ez az Öregem, az utolsó esetében is. A 3., 4., 5. és a 7. fejezet egyaránt álommal kezdődik, s ezekben, az álmok természetének megfelelően, a megtörtént és az imaginativ elemek fura, gyakran bizarr és abszurd történetekké állnak össze. Hury Tamás azonban nappal is álmodozik, fantáziái, illetve olyan tapasztalatai vannak - láthattuk az előző példákban is -, melyek az ésszerűség, a racionális magyarázhatóság, valamint a különös és a fantasztikus határán billegnek. S ezt a „billegést” a szöveg nem szünteti meg, végig fenntartja a lehetséges válaszok nyitottságát. Ilyen az a jelenet is, amikor a fiú, nagyanyja sírját gondozgatva, elbóbiskol a sírkő tövében. Arra ébred (kérdés, hogy tényleg felébredt-e!), hogy valaki figyeli, érzi, hogy valaki van a közelében. A szemébe tűző napfénytől kezdetben nem lát semmit, de aztán lassan határozottabb kontúrokat vesz fel a környék: „Aztán amikor újra visszalopakodott szemembe a világ, a temetőt két részre osztó úton túl, a kék sírkövek között egy mozdulatlanul álló, fekete ruhás nőt pillantottam meg.” (67.) Azt gondolja, egy magányos falusi öregasszony, s még az is megfordul a fejében, hogy köszönti és néhány szót vált vele. „Újra odanéztem, de már nem volt sehol. Gyorsan a karomba csíptem, nem álmodtam-e az egészet. Ébren voltam. A szorongás sűrű pókhálója feszült körém. Mennem kell, villant eszembe, gyorsan, minél előbb!” (68. Kiemelés - B. K.) A jelenet az Eszterrel való második találkozáshoz hasonlít, zárlata azonban még fantasztikusabb. Ahogy már mentében