Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Kifigurázás 59 azért vonul hirtelen félre, hogy felakassza magát. Ellentmondásos érzésekkel, a féltés és halálvágy közt hánykolódva rohan feléje unokája, hogy megakadályozza az „átok” beteljesedését. Mielőtt kiderülne, vaklárma volt az egész, tekintetük találkozik, s Görcs Lajos mindent megért. Magyarázatul egy sikló tetemét emeli maga elé: „Öregem mozdult bele elsőnek a fagyosan zúgó csöndbe. - Csak egy sikló!... - mondta, s maga elé emelte az állat hosszú, kötélvastagságú, ernyedten csüngő testét.” (116. Az első kiemelés - B. K.) Ezután egy felszabadult, s egyszersmind kétségbeesett és erőltetett kacajjal oldódik fel a találkozás feszültsége. Ennek az epizódnak megvan a maga analogikus párja, mely egyrészt a szószerintiség, másrészt a figurativitás szintjén képződik meg. Amikor a falusiak körbeveszik a lelepleződött Aladárt, a helyzetet Hury Tamás a következőképpen láttatja: „Feketén, hidegen zúgott a tömeg. Itt-ott csontos öklök emelkedtek a magasba. Az elfojtott, monoton zúgásból időnként éles, rikácsoló vagy öblös, recsegő kiáltás tört fel. A korlátról úgy láttam, hogy izmos testű' kígyóként tekereg az embergyűrű, egyre szorosabb kört vonva a harcsabajuszú rendőr és Aladár körül.” (110. Kiemelések - B. K.) A hasonlat megismétlődik („Furcsa, izgága fekete állatként hullámzott, tekergőzött a tömeg.” 111.), mígnem egy férfi, kiválva a tömegből egy kötelet vesz elő: „Hosszú kötelet csatolt le az övéről, türelmetlen ujjakkal hurkot kötött a végére, s bizonyos mozdulattal áthajította a fa egyik kiálló ágán.” (111.) Egymás mellett találjuk itt az előbb felidézett présházi jelent két fontos mozzanatát: a kígyót és a kötelet. Az előbbi egy metaforikus típusú szókép elemeként, az utóbbi szó szerinti értelmű, „tényleges” tárgyat jelölő kifejezésként jelenik meg. Az akasztás, Eszter tragikus kimenetelű közbelépése miatt, ebben az esetben is meghiúsul. A két epizód rokonságát erősíti továbbá a rokon értelmű szókapcsolatok előfordulása is („fagyosan zúgó - hidegen zúgott”), illetve az a részlet, amikor Aladár hiába próbálja magát átverekedni az összegyűlt tömeg sűrű sorain („Az embergyűrű sehol sem nyílt meg számomra.” 110.), ez ugyanis előreutal a nagyapja vélt öngyilkosságát megakadályozni akaró szőlőbeli rohanására. Ekkor Hury Tamás úgy érzi, a szőlőkarók útját állják. Érdemes
