Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

A felvidéki magyar polgárság...29

olyan pudvás. Valamiféle öntudatlansággal pudvás... Amiről folyamatosan szó volt: egy rangosán érzékeny és jó képességű értelmiség - és leendő értelmiségiek - méltatlan elfuserálódása. Holdkóros tehetetlenség... És ha nem is korszerű formában, de korrekt nemzeti érzéssel rendelkezett... Szóval, volt ennek a városnak andaxinja a sorsa és a történelme ellen. Aki nem szedte, fulladt bele a kesergésbe, tépelődésbe, borba.« Vagy elég föllapozni Kosztolányi, Krúdy, Török Gyula és mások regényeit...”15

Ezzel vissza is érkeztünk a kisvárosi polgári világ ábrázolásának kérdéséhez, ugyanis, amikor Grendel apái, nagyapái koráról szól, akkor lényegében a századelő és a két háború közötti felvidéki magyar kisvárosi polgárság korára gondol, és ez a Galeri és az Áttételek történelmi ideje. Az Éleslövészetben az elbeszélő különböző források alapján 1663-ig - amikor a törökök százhúsz évi eredménytelen próbálkozás után beveszik a várat - próbálja meg rekonstruálni városa múltját, illetve annak néhány homályos pontját. Itt csupán egy villanásnyira elevenedik meg a polgári világ legeslegvége, amikor az elbeszélő apja 1944-ben felgyújtja a nyilasházat a polgármester barátjával és cimboráival együtt, akik „keresztényeknek ateisták, polgároknak bohémek, életművészeknek pancserok, nyilasoknak dilettánsok”.16 Köztük az apja az ártalmatlan álmodozó, akit bolondnak tartanak. Egy másik végpontot jelenít meg az elbeszélő nagybátyja, a szélhámossá vált Szoszó bácsi, aki 1944 tavaszán, a németek bevonulásakor tér haza külföldi csavargásaiból, s aki később alkoholistaként nyomorog.

Az Áttételek történelmi síkja a hagyományos polgári értékrend szétesését mutatja be. Egyetlen mondat utal arra, hogy volt ez másként is: „városotokban valaha paradicsomi állapotok uralkodtak”17, de ennek épp az önmegszólító elbeszélő dédanyjának, Hedvig néninek a meggyilkolásával szakadt vége, 1914 májusában, meséli ötven évvel később a nagymama. A régi világ emblematikus alakjának meggyilkolása csak látványosabbá teszi azt az átalakulást, ami már az ő életében megindult: „a régi elvek fontossága értékelődött le észrevétlenül, vált követendő normák helyett egyre messzebb távolodó tájékozódási ponttá. A régi normák, középpontjukban az olyan