Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
A felvidéki magyar polgárság...27 lőjét („Ezt a valakit több mint harminc éve próbálod betájolni - eredménytelenül.”6), a Galeri hőse, EL is azért tér vissza Pozsonyból a szülővárosába, hogy megtudja, ki ő („Egy napon aztán őszintén föl kellett tennie a kérdést: mit keres ő itt? Az üdvösséget netán, vagy csak az olcsó érvényesülést? És föl kellett tennie a kérdést: ki ő? És föl kellett tennie a kérdést: mi ő? És nem tudott válaszolni egyetlenegy kérdésre sem, noha persze egy csomó kézenfekvő válasz fogalmazódott meg benne rögtön, ám ezek egytől egyig közhelyek voltak.’’7), és már az Éleslövészet elbeszélő hőse is azt vallja: a múltbeli események „mozaikkockáiból van összerakva ő’’.8 Csakhogy a város múltjának rekonstrukciója már az Éleslövészetben sem valósítható meg egyértelműen, a történtekhez és a korabeli valósághoz más-más módon viszonyuló nézőpontok nem teremthetnek egységes képet, kioltják egymás igazságait. A Galeriben Bohuniczky bácsi sem tudja, hogyan kellene elmondania a maga történetét („Nem lehet elkezdeni, és befejezni sem lehet. Éppen az eleje homályos, mert nem esik egybe a történet kezdetével.”9), az Áttételek elbeszélője pedig úgy érzi, nincs is múltja („Múlt helyett múltpótlékot, történelem helyett történelempótlékot kaptál otthon csakúgy, mint az iskolában...”10). A múlt rekonstrukciója és a történtek, a történelem elbeszélhetősége iránt ismételten megfogalmazott kételyek a történelem célelvűségével, a fejlődéssel, haladással, a világ megismerhetőségével szembeni szkepszis következményei. A végül mégiscsak elbeszélt történetek mindhárom regényben azt sugalmazzák, hogy a történelemben csak a szereplők változnak, a dramaturgia ugyanaz marad („minden megtörtént már, s ami ebből újra megtörténik, az már csak a megtörténtek paródiájaként viselhető el ideig-óráig”11), és hogy a múlt lényegi jellemzője éppúgy az értékhiány, mint az elbeszélő(k) koráé. Az Éleslövészet elbeszélőjének regénye éppúgy a vétkekről, csalásokról, öncsalásokról, megalkuvásokról, árulásokról, hűtlenségről szólhatna, mint ahogy a felidézett történelmi események, hiszen ezt látja a környezetében is, és „az ő múltja sem feddhetetlen. Több kompromiszszum, mint nap, szokta mondani. Megalkuvásra való hajlandóságát (hajlamát?) azonban - gyaníthatóan - nem gyermekkorában, nem is később, hanem talán még a nemzése
