Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
26 Elek Tibor koztatása „a paradigmaváltás gárdájához” nem is olyan egyértelmű,2 majd az író monográfusa, Szirák Péter, immár a korai regényekre is érvényesen: „a kisebbségi sors meghatározottságaitól elszakadni igyekvő alkotó recipiálta és alkalmazta az új poétikai-szemléleti jelenségeket, egy olyan értésmódot kialakítva, amely sem a megelőző kisebbségi beszédformáknak, sem a magyarországi diszkurzusmintáknak nem feleltethető meg maradéktalanul.”3 Tőzsér Árpád Grendel másságát, a magyarországi nemzedéktársaktól eltérő karakterét, a sajátosan grendeli regényminőség alapját, a „felfokozott etikai érzékenységében látja.4 A regényekről számtalan esztétikai elemzés született már, amikor én a továbbiakban egy nem kifejezetten irodalmi szempontból vizsgálom majd Grendel korai regényvilágát, azt keresve, milyennek láttatja műveiben a felvidéki magyar polgárságot, tulajdonképpen magam is ezt az etikai érzékenységet járom körbe. Grendel korai regényeinek és novellái egy részének a felvidéki magyar polgári, kispolgári, értelmiségi lét múltja és jelene adja a hátterét; a felbomló, széthulló polgári világ és a kisebbségi létezés sajátos együttese. A helyszín általában az író életének meghatározó két helyszíne, a felvidéki magyar kisváros — aminek mintájául nyilván a szülőváros, Léva szolgál - és Pozsony, a nagyváros. A Galeri címét értelmező, a felvidéki magyar városokat jól ismerő Koncsol László azt írja, a regénybeli „városka ismérvei oly tipikusak, hogy a regény címét összetett betűszóként is kezelhetjük, s ily módon három kisvárosunk nevét bonthatjuk ki belőle: Ga - Galánta, Le - Léva, Ri - Rimaszombat”.5 Függetlenül attól, hogy az írónak volt-e ilyen játékos címadói szándéka, abban megerősíthet bennünket ez az értelmezés, hogy a Grendelregények esetében ne egy, hanem általában a felvidéki magyar kisvárosról beszéljünk. A kisváros és a nagyváros két létezési tere gyakorta éppúgy egymásra vonatkoztatva, egymással ütköztetve vagy analóg helyzetben szerepel, mint a két alapvető idősík, a történelmi, családi múlt és a jelen. A történelemmel, a nemzeti, családi múlttal való számvetés mindhárom regényben a személyes és kollektív önismeret, identitástudat alapfeltételeként mutatkozik. Az önazonosság hiánya kínozza az Áttételek önmagát megszólító elbeszé
