Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
IV. Függelék
Keserű József La dolce vita' Tisztelt hallgatók, kedves barátaim! Engedjé(te)k meg, hogy vitaindítóm elején egy kicsit visszakalandozzak a közelmúltba, és felidézzem a legutóbbi disputa egyes - számomra különösen értékes - pillanatait és következményeit. Elsőként egy sajátos tapasztalatról, illetve e tapasztalat megképződésének körülményeiről ejtenék szót. Valószínűleg ismerősen cseng majd az, amiről beszélni foéok, hiszen mindannyian részesültünk már abban a tapasztalatban, amelyet egy gondolatébresztő előadás odafigyelő végighallgatása nyújthat. A múlt év decemberében itt elhangzott előadások akár példaértékűnek is tekinthetők ebből a szempontból. Ha egy konferencia színvonalát az előadások által felvetett kérdések sokasága határozza meg, akkor az első somorjai disputa joggal nevezhető sikeresnek. Ez még akkor is érvényes, ha figyelembe vesszük, hogy az előadás-sorozat lefolyásának mikéntje nem (mindig) járult hozzá e kérdések tényleges feltevéséhez. Paradox módon mégis ez a körülmény hívta életre ezt a sajátos tapasztalatot. A Fórum Intézet előadótermét hangok és gondolatok sokasága népesítette be, amelyek nem követték az előadások rendjét, és sosem csak az éppen felszólaló irányából érkeztek. Szándékok, reflexiók, érzelmek vegyültek e hangokba, a szavak egy része mégis kimondatlan maradt. E kényszerűség pedig egy olyan, folyvást megújuló belső dialógust eredményezett a hallgató tudatában, amelynek lassan elhaló hangjai még napokig rezonáltak. Az első disputa azonban nemcsak a kimondatlanság tapasztalatával szembesített. Arról is meggyőződhettünk, hogy mindig vannak kérdések, amelyek a körülményektől függetlenül utat törnek a felszínre. Tapasztalhattuk ezt az előadások
