Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
IV. Függelék
248 Függelék közti szünetekben, vagy akár az előadások hallgatása közben is, amikor jegyzeteket készítettünk. Leginkább pedig a többékevésbé spontán módon kialakuló beszélgetés — amely legalább annyira érdemi része volt a rendezvénynek, mint maguk az előadások — mutatta meg azt, hogy mire képes egy kérdés, ha felteszik. Az elsőként elhangzó kérdés szinte azonnal rejtett energiákat szabadított fel: a beszélgetés rövid úton átváltott vitába. A kialakuló beszélgetés és vita pedig a valós párbeszéd fontosságára irányította a figyelmet. Az élő dialógus jelentősége a fel nem tett kérdések és a belső dialógusok tapasztalatának fényében vált még inkább értékelhetővé. Annak, hogy valódi, megértésre irányuló párbeszéd(ek) kialakulásának lehettünk tanúi, számomra az volt az egyik ékes bizonyítéka, hogy a disputa lezárhatatlannak bizonyult. Tőzsér Árpád és H. Nagy Péter levélváltása tovább szőtte a somorjai beszélgetés fonalát, ugyanakkor arról is számot adott, hogy egymástól korban, világlátásban és (talán nem túlzás itt ezt a szót használni) tradícióban távol álló emberek közt is folyhat a másik másságát akceptáló, nyitott dialógus. Ez a nem mindennapi levélváltás jelezte, hogy az (ön)értelmezés sohasem jut(hat) nyugvópontra, s egyben szorgalmazta is a dialógus mihamarabbi folytatását. A mostani alkalom tehát úgy mutatkozik előttünk, mint a megértésre törekvő végeérhetetlen párbeszéd következő állomása. Jegyzet * Részlet Keserű József előadásából. Elhangzott a Somorjai disputa - 2. rendezvényen, 2003. február 22-én.
