Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

210 H. Nagy Péter

Természetesen több módja is van annak, hogy az érdeklődő megbizonyosodjon a kijelentések igazságtartalmáról. Ha az írások egymásnak ellentmondó érveket sorakoztatnak fel, érdemes megkérdezni a hivatkozott személyeket (és nem az igazgatót!), mit szólnak a verziókhoz. Vagy nem árt összevetni az értelmezéseket egy harmadik nézőpontból. A továbbiakban példákat hoznék arra, hogy miként alakulnak ki a tények a galántai Magángimnáziumról szóló legutóbbi elbeszélések összjátékában.

A július 26-án napvilágot látott cikkben a következő állítások szerepelnek: 1. az iskolában sűrűn lecserélődik a tanári kar. 2. a szülők a megszokottnál több tanulót vesznek ki az intézményből. 3. a magángimnáziumban megszüntetnek osztályokat. 4. az igazgatóhelyettesként szakmai ügyekkel foglalkozó hölgynek és néhány tanárnak nincs képesítése. 5. a vezetőség lépten-nyomon feljavíttatja egyes diákok osztályzatait. 6. Tóth Lajos olyan pedagógiai nézeteket vall, melyek ideológiaként működnek, nincs oktatásügyi relevanciájuk. Ezzel szemben az Új Szó augusztus 23-ai számában a következő ellenérvek sorakoznak: 1. a tanári kar fluktuációjáért nem felelős az igazgató, ez a folyamat a szaktanárok alkalmatlanságával és felkészületlenségével van összefüggésben. 2. a diákok közül sokan nem bírják a tempót, ezért máshol tanulnak tovább, vagy többen kihágások következtében távozni kényszerülnek. 3. az osztályok megszűnésének oka a nyolcosztályos szisztémáról a bilingválisra való átállás. 4. a képesítések bizonyíthatóságáról hallgat a cikk. 5. az osztályzatok feljavításáról úgyszintén. 6. Tóth Lajos a legkorszerűbb pedagógiai alapokra támaszkodva vezeti szabadelvűségre épülő intézményét, melynek nincs ideológiája. (A szöveg mindeközben részletesen kifejti a magángimnázium programját, holott a lapban máshol van a reklámok helye.)

Végezzük el az összehasonlítást, és az eredményt ahol lehet, bővítsük ki az érintettek véleményével. Eljárásunk a következő párhuzamra épül. Két ember nyílt levelezést folytat. Egyikük írja: ez a macska - mint látható - fekete és agreszszív. Mire a másik: ez a macska - bárki meggyőződhet róla - szürke és szelíd. Ebben a vitahelyzetben kénytelenek vagyunk