Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
152 Hizsnyai Tóth Ildikó meg”, és a lexikonban vagy kézikönyvekben közölt adat - hogy visszautaljak Umberto Ecóra - nem több „irreleváns pletykánál”, a reá való hivatkozás - mint egyedül lehetséges fordítói megoldásra (esetünkben: a történelmi név) - olyan fokú értelmezési zavarról árulkodik, mint amikor valaki egy irodalmi műben olvasott gyilkosságról értesíti a rendőrséget. Jegyzetek 1 J. Soltész Katalinnak a tulajdonnévfajták tárgyi-fogalmi osztályozását véve alapul: a helynevek osztályába tartoznak: a földrajzi, közigazgatási (ezen belül ország- és helységnevek), városrész-, utca- és építménynevek, valamint a Földön kívüli helynevek. Hogyha az egyes alosztályokba sorolható nevek között nem lehet egyértelmű határt húzni (pl. mert földrajzi és közigazgatási név is egyben) vagy ha a helységneveken túl más helynévre is érvényes egy megállapítás, a tulajdonnevet helynévként említem. (J. SOLTÉSZ Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése. Akadémiai Kiadó, Budapest 1979.) 2 ECO, Umberto: Hat séta a fikció erdejében. Európa, Budapest 1995. 150. 3 „Az idegen tulajdonnevek egy része elveszíti eredeti mellékjelentéseit, ha másik hagyományba próbálják átemelni, vagy ellentmondhat a tőle különböző nyelv, irodalom s kultúra szabályainak." (SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Fordítás és kánon. In: Irodalmi kánonok. Csokonai Kiadó, Debrecen 1998. 65.); „Ha valamely névviselő jelentősége bármely okból túllép nyelvközössége határain, a többi nyelv az elé a dilemma elé kerül, hogy az idegen elemet változatlanul illessze-e bele saját kontextusába vagy kísérelje-e meg lefordítani, azaz jelentését a saját nyelvi eszközeivel visszaadni.” (J. SOLTÉSZ Katalin: i. m. 118.); „Gyakoriak a betoldások (jelentések betoldása - H. T. I. megj.) a földrajzi neveknél, hiszen egy földrajzi név önmagában nem ad elég információt a célnyelvi olvasónak ahhoz, hogy tudja, milyen településről van szó: faluról, városról, netán megyéről.’’ (101.) „Ilyenkor a fordítók többféleképpen járhatnak el, pl. általánosítás, körülírás, kihagyás, analógia keresése stb." (100.) KLAUDY Kinga: Fordítás II. Scholastica, Budapest 1997. (Kiemelések - H. T. I.) 4 SZEGEDY-MASZÁK Mihály: i. m. 65. 5 J. SOLTÉSZ Katalin: i. m. 123.
