Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Miért éppen Malacka? 151 gusban állnak (szembehelyezkedve egymással, vitázva, egymást igazolva stb.), és izgalmas, vibráló diskurzust hoznak létre.2'1 Amennyiben ennek a lehetséges olvasatnak az értelmében olvassuk újra a jegyzetben található szövegrészletet - melyben a regény elbeszélője londoni tartózkodása során az emigráció gondolatával foglalkozik, és az idegenben való meghonosodás lehetőségeit, módozatait mérlegeli -, felmerül a kérdés, hogy Vilikovský (aki egyébként gyakorló műfordító) nem fordítói problémát tematizál-e akkor, amikor honosodásról (= célnyelvi kontextusba való beágyazódás) vagy „az ott és akkor-ból az itt és most-ba” való áthelyezésről (= fordítás) beszél, vagy amikor azt kérdezi önmagától: a hazáját (= kontextusát) elhagyó egyén (= tulajdonnév) az új közegben nem veszfti-e el identitását {- jelentését)? És ha igen, akkor ad-e erre választ a későbbiek során a szerző? És vajon a fordító nem egyfajta választ fogalmaz-e meg a szerző által feltett kérdésekre az ismertetett névcserés vagy névalkotásos eljárással? Összefoglalásként elmondható, hogy olyan szövegek fordítása esetén, amelyekben a helységnév a valós világ topográfiai elemeként fordul elő és a puszta nyelvi közlés, tehát az azonosítás (és megkülönböztetés) funkcióját tölti be, a helységnév meghagyása vagy - ha van rá mód - megfeleltetése, illetve a névalakot köznévi elemmel segítő, magyarázó, értelmező betoldással élő eljárás a legkézenfekvőbb fordítói megoldás, és ez esetben a helységnévtárak hasznos segítői a fordítóknak. Amikor azonban a helységnév egy fikciós világ eleme vagy tere, lefordítása, átalakítása során nem lehet mérvadó a valós topográfiai helyeket lajstromozó kézikönyv információja. Az pedig, hogy a fordító az adott helységnevet milyen eljárással jeleníti meg a célszövegben (a felsoroltakon kívül: névcserével, névalkotással, névanalógiával vagy más eljárással), a fordító produktív kompetenciájába tartozik, mert „ahogyan nincs egyedül helyes értelmezés, ugyanúgy helyes fordítás sem létezhet.”25 A fikciós világban, ebben a rendkívül bonyolult szövetű szöveguniverzumban a helységnév által jelölt hely, tér is a fikciós világ szabályai szerint épül fel, „valósul
