Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Miért éppen Malacka? 149

lenpróbája lehet bármelyik magyarországi helységnév behelyettesítése a mondatba), de legalábbis minimálisra korlátozza a (malaccal kapcsolatos) nemkívánatos konnotációk beszűrődését. A tér kijelölésénél, megragadásánál Vilikovský egyébként is gyakran él a polarizálás eszközével.20

Felvetődhet még egy, a fordítói gyakorlatban kissé szokatlan megoldás: a helynévalkotás. A fiktív helynevek létrehozása az irodalomban jól bevált, állandó stíluseszköz. Az olvasónak rendszerint eszébe sem jut kételkedni a denotátum nélküli helynév létezésében. J. Soltész Katalin szerint azért, mert a tipikus előtagok, formánsok, illetve létező névelemek biztosítják a helynevek alaki rendszerébe való beépülést, amennyiben ez nem adott, a mondatszerkezet és a mondatjelentés, tehát a nevek helyhatározói szerepe támogatja a helynévszerűséget, végül, de nem utolsó sorban azért, mert „helynév-kompetenciánk szűkebb, mint személynév-kompetenciánk, így egy sohasem hallott hangsorról könnyebben elhisszük, hogy az valódi helynév, amelyet történetesen nem ismerünk.”21 A költött helységnevek sokkal természetesebben beszélnek, mint a költött személynevek, tehát az ún. „beszélőnevek”, sőt, minél kisebb területi egységről van szó, annál meggyőzőbb a fikció. A helynévnek egyébként is rendkívül erős a meggyőző, valóságteremtő ereje, így aztán amit mi, olvasók helynévként értelmezünk, annak meglétét elfogadjuk, és „együttműködünk egy belső kohézióval bíró univerzum rekonstruálásában - és csak utána döntjük el, hogy a kijelentéseket a való vagy egy képzelt világ leírásának tekintsük-e.”22 Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy miért ne tartozna az irodalmi helynévalkotás a fordító produktív kompetenciájába? Elvégre a nevek létrehozásához, tehát a tulajdonnevesítő szándékhoz szükséges nyelvi anyaggal, eszközkészlettel minden nyelvhasználó, így a fordító is szabadon rendelkezhet.

Amennyiben elfogadjuk a generalizációs eljárás esetében kifejtett „bárhol” pozíciót, a fordító szinte dúskálhat a szóba jöhető megoldásokban, akár összevonja, akár külön kezeli a helységneveket. Ha az egy helységneves variáció mellett dönt: kiindulási pontunk a ki nem fejezett „itt”, a megalkotandó helységnév vagy névkölcsönzéssel beemelt költött név23