Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
12 Hunčík Péter ben az újjávarázsolt előadóteremben ennyien ülünk, hanem fontos társadalmi jelenségek is erre utalnak. Mi az elmúlt néhány évben, de főként 1998 óta elsősorban kommunikációval, kommunikációs módszerekkel foglalkozunk az alapítványon belül, lévén hogy jómagam s kollégáim nagy része is szociológus, pszichológus, szociálpszichológus, elmegyógyász. Megpróbáltunk kidolgozni egy olyan módszert, amely lehetővé teszi a jobb kommunikációs atmoszféra megteremtését emberek, különböző etnikumok között, s emellett ilyen jellegű kutatásokat is végeztünk. Nagyon gyakran meghökkentő eredményekre jutottunk. Kiderült például, hogy milyen kevés bennünk az empátia, a másokra való odafigyelés. Ez a készségünk teljesen elsorvadt. Képtelenek vagyunk saját múltunkon, életünk buktatóin kívül a mások múltját, életét és megpróbáltatásait észrevenni és elfogadni vagy regulárisnak tartani. Nagyon önző módon gondoljuk végig és éljük az életünket. Képtelenek vagyunk jogérvényesítő módon viselkedni. Egyre több bennünk a brutalitás, egyre több az agresszió, főleg a gyengébbekkel szemben, és egyre gyakrabban vagyunk meghunyászkodók az erősebbekkel szemben. Képtelenek vagyunk tehát egészségesen, jogérvényesítő módon viselkedni, és ami a legszörnyűbb - ezekből az információkból kiderül s a kutatások során beigazolódik egyre kisebb szerepet játszik életünkben az érzelem, a lelki cselekmények mozgatórugóinak megfejtése, tehát az az igény, hogy megértsük önmagunkat és megértsünk másokat. Egyre inkább visszatérünk ahhoz az 1989 előtti modellhez, amely fekete-fehéren látta és láttatta a világot. Igaz, hogy akkor politikailag volt fekete-fehér a világ, ma pedig szociálisan az. Mi ezt a fekete-fehérséget elfogadtuk és elfogadjuk, mert kényelmesebb és egyszerűbb, nem okoz túlságosan nagy lelkiismeret-furdalást és fejtörést, így könnyebb is ezzel együtt élni. Az egyik legmeghökkentőbb tapasztalatunk az elmúlt nyolc év során, amikor kiscsoportos, ún. pszichoterápiás kommunikációs tréninget végeztünk: a résztvevők nyolcvan, esetenként kilencven százalékának már szavai sincsenek az érzelmekhez. Nem tudja saját érzelmeit kifejezni. Ezt a gyakorlatot egy nagyon egyszerű modellel szoktuk végezni: stilizált embe-
