Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
„fordítva hulló hó’’ 127 kaiban (főleg a középkor szöveguniverzumában) a szövegek közötti viszonyok valóban bonyolultabban konstruálódnak, s gyakran magának a fordításnak és az eredetinek, a kiinduló, illetve célszövegnek a megkülönböztetése is kérdéses. Borges szerint ma is csak akkor tudnánk elfogulatlanul véleményt mondani, „ha nem tudnánk (...), melyik az eredeti és melyik a fordítás”,8 ezt azonban ma - általában a fordításkötetek paratextusai miatt - nem tehetjük. A Kalligram Kiadónál megjelent Éjszaka Hamletiéi című kötet szerzője a paratextusok alapján Vladimír Holan,9 s a fordító Tőzsér Árpád neve csupán közreműködőként, szinte az utószó szerzőjével azonos pozícióban szerepel. A paratextusok megadnak viszont egy cseh pretextust,10 s a Shakespeare-re utaló cím, illetve a Lukianosztól vett mottó nyomban két másik lehetséges szövegelőzmény irányába is eligazít. Lukianosz NEKPIKOI ÁIAAOÉOI (A Halottak párbeszédei) című művének részlete - Hermész és Menipposz szóváltása - a címben felbukkanó éjmotívumot az alvilági szférához köti; e szférával szoros kapcsolatban van az apja szellemével találkozó, majd az V. felvonásban a koponyákkal dobálózó sírásókat megleső Hamlet is. Menipposz alvilági pszükhopomposza, Hermész a halottakat mint csontokat és koponyákat mutatja be az „újoncnak” - Hamlet ironikus „lélekvezetői" a sírásók, akik számára a halál ténye megszokott és természetes. A Tőzsér által magyarított költemény mottója tulajdonképpen Jánosy István Lukianosz-fordítását is felülírja:11 a kiragadott párbeszédrészlet csattanója - „Tato lebka, to je Helena..." (Holan), „Ez a koponya, ez itt Helené...” ( Tőzsér) - az egykori szépség és a hús nélküli csont azonosításán alapszik, míg Jánosy István fordításában (egyébként a görög pretextustól egy halovány árnyalattal eltérve) a koponya csupán Helené egyik attribútuma, a pars pro toto közönséges birtokos viszonnyá való átalakítása révén: „Touti to xpavíov n EAévr) eotív.” (Lukianosz),12 „Az a koponya ott Helenéé.” (Jánosy István). Nem véletlen a legszebb földi asszony halálára történő utalás: a noc (az éjszaka) ugyanis női princípium, ahogy azt a szó nyelvtani neme mellett Nüx görög istennő vagy Michelangelo La Nőtte (Az Éj) néven ismert szobra is jelzi. Az éjszakához kötődő férfiprincípium Hamlet, aki bizonyos értelemben több Shakespeare-szereplő szintézisévé növi ki magát, hiszen ő
