Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
128 Polgár Anikó Othello és Rómeó is egyben. Tőzsér Hamletje erőszakosabban prezentálja a maga férfiasságát, mint Holané: „Hisz a hím állat, e bontóvas is azért érez némán, mert a szellem mindig előrenyomul, s mögötte minden bezárul... Ilyen volt ő is, Hamlet!” (9-10.) Holannál a nőben vagy a lét feminin - halálközeli - közegében, az éjszakában utat törő férfi egyszerűen „otvíraó", míg a tőzséri bontóvas, mely az értelmező szótár szerint „falbontásra használt, élben végződő vasrudat” jelent, egy merőben agresszív nemi aktus képzetét kelti. Holan a természetből a létbe lépés során is egyfajta fokozatosságot feltételez, hiszen a folyamat során több falon kell átmenni („Pri pŕecházení z prírody do bytí / zdi nejsou právé vlľdné, / zdi pomočené talenty...’’, 11.) - Tőzsér a radikálisabb áttörés híve, hiszen nála csak egy falat kell, nyilván több energiával, áttörni: „Miközben a természetből a létbe lépünk, / az átmenet fala nem éppen kedves hozzánk. / Ez az a fal, amelyet a tehetségesek levizelnek...” (9.) Hamletnek ez a létbe lépése az estétől hajnalig tartó versidőben valósul meg; az éjszaka nemcsak a férfihős női párja tehát, hanem az életeleme is, ahogy a Shakespeare-drámában Hamlet jellemzője az éjszín (nighted colour), s zavarja, hogy túlságosan a nap (a trőnbitorló uralkodó) közelében kell lennie: ....nagyon is bánt a nap, uram.” (Arany János ford.) - „I am too much i’ the sun”.13 Ez az éjszaka, melyben a szellem-Hamlet mint beszélgetőtárs oly otthonosan mozog, tulajdonképpen a művészeté, minden más kegyvesztett, miközben paradox módon a művészet sorsa is a kárhozat, „a világ közönye s a poklok kíváncsisága” (Tőzsér, 48.). A Holan-költemény (vagy „poéma”, ahogy Margócsy István nevezte14) egy csapongó ritmusú zenét képez le; a beszélgetés közben is zene szól, s az éjszaka attribútuma a makacs harmónia, a maga állandóan ismétlődő ritmusával: „Ať tedy trvá noc, ve které zotvrzelá harmonie opakuje svúj rytmus tak dlouho,
