Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
120 Csehy Zoltán zése) egyébként klasszikus rituálévá lesz a kötetben, mely a szexuális receptek kiállításában nyer végül teret. A leírás alakzataiban a felületi képiség dominál, hiszen a szerző gyakorlatilag egyetlen alapszínbe kebelezi a látványt, mely eluralkodik vagy átszűrődik a többin. Ez a szín a vér, a korom vagy az ondó színe, illetve a vulvaváladék színtelensége. Ezen színek, színtelenségek valamelyike, esetleg bizonyos kombinációjuk rendre elmossa a kontúrokat, hogy felszámolja a szöveg dokumentarista jellegű vonalszerűségét. A szín valóságos tölcsérként gyűrűz a kolosszális és iszonyú, élvezetnek feltüntetett cyberlátomás történeti vagy egzotikus mélyébe, s mintegy a perverzió szakralitásába való beavatás rítusát jelzik. Nyitott gyűrűzés: így nevezhetnénk azt a folyamatot, melynek során a szerzői funkció sose zárja le teljesen egy-egy komponens képi univerzumát, gyakorlatilag apró motivikus hidat képez az újabb szekvenciák irányába, sajátos bélyegeket hagy egy-egy alkotáson, hogy az mindig, permanens invenciozitással kényszerítse értelmezőjét a fölülírás erotikus/perverz/szimulatív aktusára. Ilyen téren robbanhat be a képbe James Bidgood filmes rokokója, a fantáziában megképződő brutális reklámrokokó, Disneylandrokokó, a sex shopok rokokója. Pink Narcissus című filmjének11 egyik radikálisabb jelenetében a bőrös szex fetisiszta univerzumának, illetve a férfivécé homoszociális közegének végletekig fokozott potenciális és valós szexuális rituáléja kerül párhuzamba a Bobby Kendall személyében megjelenő torreádor levezényelte erotikus bikaviadallal, melynek során tulajdonképpen az ártatlanság védi ki a fallosz támadását. Bidgood mindezt a két jelenet közös hátterével is jelzi. A piszoárból ondó folyik, a ledöfött bika (azaz bőrszerkós motoros) vére. Ugyanez az ondó jelenik meg majd rituális fürdőként a víz pozíciójában. Úgy érzem, mítoszcentrizmusról is beszélhetünk e szövegek esetében: az egész konstrukció Narcissus történetének travesztált mítoszát evokálja: gyakorlatilag az önmagába szerelmes perverz nyelvről van szó folytonosan. A fogyasztói társadalom és a média narcizmusát sokan firtatták már (az önimádat társadalma stb.), én kivált a tükörpozícióra összpontosítanék: Narcissus mítoszának kardinális eleme a (víz)tükör. Bobby Kendall James Bidgoodnál szállodai szobájában önmagával szeretkezik a tükörben, s a kellemes éjszakához pezs
