Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Bordély és boncterem - bevezetés a transzgresszív lírába 121 gőt rendel a házasságtörési rituálé társadalmi forgatókönyve szerint. Ginsberg hasonlóan a magáévá teszi magát egy tükör­ben. A tükör alapjában véve négyféle: először is maga a nem tudatosított alteregó, a társ és a vágy tárgya, vagyis partner­tükör, másodszor metamorfózisszerű funkcióban a test vágya­inak ellenvilágaként, valóságos belakható térként, a kaland vi­lágaként mutatkozik, harmadszor pszichedelikus tükörként funkcionál, negyedszer pedig szembesítő funkcióban is értel­mezhető. Amikor alteregó, akkor a szimulációban a szöveg tu­lajdonképpen saját testévé formálja a szimuláció nyelvét (pl. „hangom a TV-ben felejtettem”) a gyönyörködés által, ellenvi­lágként a szimulációban érvényesülő vágy verbalizálásában érdekelt (pl. „vaginák beültetése az egész testbe, / szétszór­ni a csábító illatú hüvelyeket"), a pszichedelikus tükör már az orgiasztikus nyelvet mutatja primer közlésfunkcióin jócskán túlról („a szart, a bodorítottat, és / a herékben izzó ondót fal­tam, két pofára ettem”), a szembesítő tükör önreflexív termé­szetű, pl. „az efféle képeket / már művészi fotóként, fest­ményként / is értékesítettem.” A perverzió paradicsoma képződik meg verbálisán, és e je­lenség kirekesztettsége tolja előtérbe kommunikációs gesztu­sait, a tükör itt a szembesítés funkciójában is működik. A ka­valkád óriási (akár Bidgood Time Square-jelenetében): a szi­mulációs vágyjátékok ikonikus figurái, pózai. Ezek az ikonikus figurák és pózok a pornó klasszikus elementumai. Már a tulaj­donképpen az 1860-as évektől létező korai pornográfiában és kivált a radikalizált segédeszköz-használat, a tiltottabb termé­szetű szexuális praktikák és az akrobatikus pózok dominál­nak. Ez a számítógépes szimuláció révén végletes szürrealiz­musig és sci-fiig fokozható, a szabadon formálható test poten­­cialitása miatt. A barokk dinamizmusa ez, és a rokokó játé­kossága is itt hág a tetőpontra, az orientációs középpont, mely köré az aszimmetrikus alárendelés begyűrűzhet, maga a szexualizált nyelvként megképződő virtuális test. Minden ké­szen áll a folytonos szövegorgiára, a kirobbanó, kombinatori­kus aktusok végtelen számára. A retorikai figurák rendje a tör­téneti időt és teret is felülírja: az orgiasztikus hangulat kiter­jed az égre és a pokolra is. A nemi szerepek is plasztikusak, az átalakulás puszta szi­muláció kérdése (pl. 41, 42). A kultúrtörténet kanonikus té­

Next

/
Oldalképek
Tartalom