Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Bordély és boncterem - bevezetés a transzgresszív lírába 121

gőt rendel a házasságtörési rituálé társadalmi forgatókönyve szerint. Ginsberg hasonlóan a magáévá teszi magát egy tükörben. A tükör alapjában véve négyféle: először is maga a nem tudatosított alteregó, a társ és a vágy tárgya, vagyis partnertükör, másodszor metamorfózisszerű funkcióban a test vágyainak ellenvilágaként, valóságos belakható térként, a kaland világaként mutatkozik, harmadszor pszichedelikus tükörként funkcionál, negyedszer pedig szembesítő funkcióban is értelmezhető. Amikor alteregó, akkor a szimulációban a szöveg tulajdonképpen saját testévé formálja a szimuláció nyelvét (pl. „hangom a TV-ben felejtettem”) a gyönyörködés által, ellenvilágként a szimulációban érvényesülő vágy verbalizálásában érdekelt (pl. „vaginák beültetése az egész testbe, / szétszórni a csábító illatú hüvelyeket"), a pszichedelikus tükör már az orgiasztikus nyelvet mutatja primer közlésfunkcióin jócskán túlról („a szart, a bodorítottat, és / a herékben izzó ondót faltam, két pofára ettem”), a szembesítő tükör önreflexív természetű, pl. „az efféle képeket / már művészi fotóként, festményként / is értékesítettem.”

A perverzió paradicsoma képződik meg verbálisán, és e jelenség kirekesztettsége tolja előtérbe kommunikációs gesztusait, a tükör itt a szembesítés funkciójában is működik. A kavalkád óriási (akár Bidgood Time Square-jelenetében): a szimulációs vágyjátékok ikonikus figurái, pózai. Ezek az ikonikus figurák és pózok a pornó klasszikus elementumai. Már a tulajdonképpen az 1860-as évektől létező korai pornográfiában és kivált a radikalizált segédeszköz-használat, a tiltottabb természetű szexuális praktikák és az akrobatikus pózok dominálnak. Ez a számítógépes szimuláció révén végletes szürrealizmusig és sci-fiig fokozható, a szabadon formálható test potencialitása miatt. A barokk dinamizmusa ez, és a rokokó játékossága is itt hág a tetőpontra, az orientációs középpont, mely köré az aszimmetrikus alárendelés begyűrűzhet, maga a szexualizált nyelvként megképződő virtuális test. Minden készen áll a folytonos szövegorgiára, a kirobbanó, kombinatorikus aktusok végtelen számára. A retorikai figurák rendje a történeti időt és teret is felülírja: az orgiasztikus hangulat kiterjed az égre és a pokolra is.

A nemi szerepek is plasztikusak, az átalakulás puszta szimuláció kérdése (pl. 41, 42). A kultúrtörténet kanonikus té