Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

Bordély és boncterem - bevezetés a transzgresszľv lírába 119

lyamatosan árulja el múlt jelentéseit, konstrukcióit a jövője), és lehet profetikus, amikor a jövő testtopográfiai aspektusaira összpontosít, illetve a testépítés folyamatának fiktív rögzítésében érdekelt. A perverzió húsba és nyelvbe írása sade-i hevületű, ahol minden szervezett, de ez a szervezettség azonnal el is szigetelődik a ráció territóriumától. Ugyanakkor „racionális" rituálét követ. Folyton ugyanazt hajtogatja, ugyanazt helyezi az írás és az olvasás aktusainak középpontjába. A textussal foglalkozó játékrituálék arbiter elegantiae-ja virtuális lény, a generatív nyelv maga, aki viszont a szabályok öszszekuszálásában érdekelt, abban, hogy vírust juttasson a rendszerbe, s végül ellenőrizhetetlenné tegye az olvasás rendjét is. A halálfókusz bataille-i konstansa teszi, hogy nem az aktus maga anormatívan riasztó, hanem az aktusban résztvevő testek démoni egybe-, illetve összemozgása, mozgatása, kentaurizálódása, keverékisége rémisztő igazán.

A perverzió mozgó identitás lesz: helyzeti, ha belekeveredünk az értelmezés aktusába mint olvasók, performatív, ha aktus közben megpillantjuk magunkat is a nyelv tükrében, amint papírra vetjük gondolatainkat az olvasásáról.

A szexuális egzotikum nyelvi megfelelője az idegen nyelvű vendégszövegek beépítése. Ez a poétikai eljárás vagy a nyelvek egymásra irányuló vágyának játékos képei (pl. a cseh-magyar makarónivers esetében, 29), vagy a medikalizált vágy parodisztikus képei a latin orvosi terminus technicusok révén (hasonló szerepben potens pl. James Mitchell Gay Epiphany című verse10). Ez utóbbi eljárás sajátos neorokokó rímelést eredményez a 33. opuszban: „jellegzetesen széles kondylomák. / pollutióhoz hasonló folyamat, / játéka húgycsőnek, ideges, / idült exkrementofag. hymen assotiatioja is / neurasthenia psychosexualis, / sőt absolut infantilis / a priapismus kontra satyriasis.” A kórkép nem az értelem számára tárul fel, hiszen az orvosi-lélekgyógyászi szómágia eszközeivel él. Ezt egyébként az elcsehesített változatban felbukkanó torz latin alakok is igazolhatják, illetőleg a záróizomként működő utolsó sor grammatikailag egybe nem illő latin egyeztetési kísérlete is erre vall. A emeltetés nagyjából olyan komikus, mint amikor Amadé László a konszerválni, konfundálni, konszolálni szavakat rímelted. A vers sugallta orvosi vizsgálat (a nyelv köpölyö-