Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

118 Csehy Zoltán

halál elleni lázadás gesztusa?), ám a perverzió dinamizmusa okán ez a komolyság is zárójelbe kényszerül. A határ nem azért nem léphető át, mert már az első szöveg is felszámolja a határ fogalmát, hanem azért, mert eleve nincs is az a határ, melynek áthágását ne legitimálhatná a nyelv puszta kombinatorikája és párosodási ösztöne, orgiakészsége, libidója. A szöveg architektonikája a húsban rejlik: az írás a test boncolásakor, megnyúzásakor fejthető le.

Óhatatlan a rokonítás a Párnakönyv test-könyv párhuzamával is. A nyelvi elemek és konstrukciók bonctermi halmaza sajátosan új variációkat hoz létre, s épp ez az új performancia válik elevenné. A test kiképzése speciális (a virtuális térben vagy a pornóban akár sok esetben reális, pl. autofelláció, zoofília stb.) technikáinak tere alapvetően inkább a cybervilág territóriuma. Ezek a speciális szexuális praktikák nyelvi fogásokként, nyelvként is tételezhetők, melyek a gyönyör szintaktikájának és textológiájának szolgálatába állíthatók Az autofelláció a körkörösség és a homogenitás retorikai alakzatainak mentén is olvasható az egyiptomi mitológiai teremtésreferenciák mellett (4). Az önmagát nemző nyelv, a nyelv uroboroszjellege, genetikai konstrukciójának leírása is belekódolódik egy-egy versgeneráló mechanizmusba. Az anilingus és a koprofágia hasonképpen tarthat számot efféle alakzatolvasatra: egyrészt a klasszikus testtopográfia elbizonytalanításáról is szó van, másrészt a nyelv intencionális fekete dobozként jelenik meg,9 hiszen a test gyakorlatilag csak a bemenet és a kimenet fázisait egyesíti a perverz vágyban. A nyelv iszapja, üledéke, archaizmusa ez a gesztus. A nyelvben mindig van valami félelmetesen ősi és pokoli. A retorika perverz illemkódexéhez makacsul ragaszkodó nyelvjátéktere ez.

A descriptio alakzata a repetícióval gyakorta hoz létre szövegartikulációkat a testtopográfia bűvöletében. A testtopográfia a reneszánsz költészettől ismert és bevált eljárás: John Donne pl. úgy fedezi fel kedvese testét, mint Kolumbusz Amerikát. Az orgiasztikus descripció háromirányú a kötet szövegeit illetően: konstruálódhat jelenközpontúan, amikor tulajdonképpen a szétretorizált nemi vágy változata. Lehet archeológiái mélységű is, amikor a test genezisét vagy vélt/valós előképeit csalja ki a hús börtönéből, azaz a múltra fókuszál (a nyelvet egyébként is mozgásban tartja az idő, s gyakorlatilag fo