Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
110 Németh Zoltán lefüleltem, épp a nőmet / dugta. Venus, a farkam égig ért már / s bot híján nekiestem alfelének!” (Csengeri János századfordulós fordításában ugyanez: „Egy kölyköt kapok épp rajt egy leánnyal: / Venus megsegít, és husáng híjában / mindjárt a magaméval döngetém el.” Néhány példa más fordítókkal összevetve: Theokritosz V. idill.jének egyik sora, amely két pásztor játékos veszekedésének egy része: Kerényi Gráciánál: „Bezzeg jajgattál, amikor megdöftelek, öcskös!” Csehynél: „Bezzeg jajgattál, amikor megbasztam a segged!” A Horatius-fordítások tudálékos, nyakatekert és érthetetlen nyelvét még Szabó Lőrinc fordítása is őrzi, miközben a versmértéket is fellazítja: „Oh, Venus, Cnidos s Paphos égi hölgye, hagyd el ékes Cyprusod és repülj át tömjénnel hívó Glycerám varázs-szép földi lakába! A tüzes Fiú s övük oldva mind a Gráciák, mind-mind ide, és a nimfák És a nélküled komor ifjúság is Mercuriussal!” Csehynél ugyanez mai, természetes költői nyelven szólal meg, és sokkal szigorúbban tartja a szapphói versszak metrikai szabályait: „Cnidus és Paphus feje, drága Cyprus dombjait hagyd el, Szerelem! Röpülj, hisz hív a bő tömjén. Glycerám szobája vágyteli templom! Hozd magaddal még csupa tűz fiacskád, sok kecsességet, buja bájt pucéran, tarka udvarlást, szilaj ifjúságot, mely veled ép csak!” Polgár Anikó kitűnő tanulmánya több fordítói paradigmát említ a XIX. század közepétől napjainkig.5 Ami különösen
