Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
106 Németh Zoltán A 80-as évek szövegeiben már jelen vannak olyan törekvések, amelyek a szexualitás szabadabb kezelésével részt vesznek a 90-es években nyíltabban jelentkező folyamatban. A teljesség igénye nélkül emelhetjük ki a líra területéről Oravecz Imre 1972. szeptember című, először 1988-ban megjelenő kötetét, amely a férfi-nő viszony sokkolóan nyílt tematizálásával tűnt ki, illetve a próza területéről Nádas Péter Emlékiratok könyve (1986) című regényét, amely a szerelmi viszonyok rögzíthetetlen és beteljesíthetetlen lehetőségeit is felhasználja - mintegy válaszként a felhasznált bibliai idézetre, mottóra („Ő pedig az ő testének templomáról szól vala." János, 2. 21.). Faludy György fordításai szintén lényegesnek tűnnek témánk szempontjából. A 90-es években a libertinitás és a perverzió szövegesítésének lehetőségeire több irányból is érkezett javaslat. Ide sorolható Esterházy Péter Egy nő című könyve éppúgy, mint a fiatal irodalom egyre láthatóbb tendenciái. A témát illető elvárásoknak és egyúttal rezignációjának adott hangot Nádas Péter az Egy nő borítójára tett mondattal: „Esterházy könyvével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú.” Ez a mondat azonban nem annyira Esterházy szövegét, mint inkább a magyar irodalom 90-es évekbeli állapotát próbálja mérlegre tenni, s találja azt könnyűnek a már említett problematika szempontjából. Mindazonáltal nem véletlenül írta Ágoston Zoltán összefoglaló tanulmányában, hogy „a (gyakran frivol) játékosság tematikusán és formai vonatkozásban is nagy mértékben jellemzi a mai fiatal irodalmat. Egyik oldalról a humor, a vicc, a geg, s ezektől talán nem függetlenül az »új szexualitás« (Tarján Tamás kifejezése) ötlik szemünkbe, mely utóbbira Hazai Attila művei vagy Orbán János Dénes versei (Laurával a fasz kivan, Villanella a távolélvezési versenyről stb.) kiváló példaként szolgálnak.”1 A 90-es évek magyar irodalmában egyre fontosabbá válik a nem problematizálása, a nemi szerepek felcserélhetőségének kérdése, a szabadszájúság, a nyelvi anarchizmus és nonkonformitás, a nyelv felelőtlenségének és libertinitásának szövegbe írása. Olyan párhuzamos késztetésű nyelvek alakultak ki, amelyek közös eredete a nemiség és
