Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

II. Somorjai disputa

106 Németh Zoltán A 80-as évek szövegeiben már jelen vannak olyan törekvé­sek, amelyek a szexualitás szabadabb kezelésével részt vesz­nek a 90-es években nyíltabban jelentkező folyamatban. A tel­jesség igénye nélkül emelhetjük ki a líra területéről Oravecz Imre 1972. szeptember című, először 1988-ban megjelenő kötetét, amely a férfi-nő viszony sokkolóan nyílt tematizálásá­­val tűnt ki, illetve a próza területéről Nádas Péter Emlékiratok könyve (1986) című regényét, amely a szerelmi viszonyok rög­­zíthetetlen és beteljesíthetetlen lehetőségeit is felhasználja - mintegy válaszként a felhasznált bibliai idézetre, mottóra („Ő pedig az ő testének templomáról szól vala." János, 2. 21.). Faludy György fordításai szintén lényegesnek tűnnek témánk szempontjából. A 90-es években a libertinitás és a perverzió szövegesíté­­sének lehetőségeire több irányból is érkezett javaslat. Ide so­rolható Esterházy Péter Egy nő című könyve éppúgy, mint a fi­atal irodalom egyre láthatóbb tendenciái. A témát illető elvá­rásoknak és egyúttal rezignációjának adott hangot Nádas Pé­ter az Egy nő borítójára tett mondattal: „Esterházy könyvével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és vég­re nagykorú.” Ez a mondat azonban nem annyira Esterházy szövegét, mint inkább a magyar irodalom 90-es évekbeli álla­potát próbálja mérlegre tenni, s találja azt könnyűnek a már említett problematika szempontjából. Mindazonáltal nem véletlenül írta Ágoston Zoltán össze­foglaló tanulmányában, hogy „a (gyakran frivol) játékosság tematikusán és formai vonatkozásban is nagy mértékben jel­lemzi a mai fiatal irodalmat. Egyik oldalról a humor, a vicc, a geg, s ezektől talán nem függetlenül az »új szexualitás« (Tar­ján Tamás kifejezése) ötlik szemünkbe, mely utóbbira Hazai Attila művei vagy Orbán János Dénes versei (Laurával a fasz kivan, Villanella a távolélvezési versenyről stb.) kiváló példa­ként szolgálnak.”1 A 90-es évek magyar irodalmában egyre fontosabbá válik a nem problematizálása, a nemi szerepek felcserélhetőségének kérdése, a szabadszájúság, a nyelvi anarchizmus és nonkonformitás, a nyelv felelőtlenségének és libertinitásának szövegbe írása. Olyan párhuzamos készteté­­sű nyelvek alakultak ki, amelyek közös eredete a nemiség és

Next

/
Oldalképek
Tartalom