Csanda Gábor (szerk.): Somorjai disputa 1. Az élő szlovákiai magyar írásbeliség c. szimpózium előadásai - Disputationes Samarienses 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
II. Somorjai disputa
Hárman az ágyban 107 a perverzió szubverzitásának hangsúlyozása. Balázs Imre József például a populáris regisztereken keresztül megvalósuló téma felől érzékeli a perverzitás nyelvét: „Ennek a játszmának megvan a maga intellektuális és művészi tétje. Ki kell hozzá találni a nyelvet, a visszatérő toposzokat (amelyek minél nonkonformistábbnak tűnnek, annál hatásosabbak - szex, bohémélet, szado-mazo).”2 Bedecs László is a populáris regiszterek biztosította könnyűség, könnyedség toposza felől közelít a témához, amikor Orbán János Dénes kapcsán ezt írja: „Nála a vicc és a könnyedség, illetve a saját, külön bejáratú ünnepek poétikáját erősíti a »súly nélküli léghajózás« (Orbán Ottó), amennyiben a hagyományos lírai problémák kerülése vagy hétköznapian nyers kezelése legtöbbször a szex vagy az ürítkezés képeibe fut.”3 A magyar folyóirat-kultúra nem sokat tett annak érdekében, hogy az a folyamat, amelynek során az irodalmat mind erőteljesebben hatja át a nonkonform perverzitás, valamiképpen tudatosuljon. Néhány kísérlet azonban feltétlenül figyelmet érdemel. Elsőként a pozsonyi Kalligram folyóirat 1998/7-8-9. pornográfiaszámát lehet említeni, amely nemcsak elméleti szövegeiben, de versanyagában is megpróbált - legalább jelzésértékűén - a téma lehetőségeinek teret adni. Másodszor pedig a kolozsvári Korunk 2001/8. tematikus száma jöhet szóba, amely a normalitás—perverzió kérdéskörét járja körül, bár szépirodalmi anyaga nem aknázta ki a téma adta lehetőségeket. Harmadszor pedig a Márkus Barbarossa János által szerkesztett Nagyböjti disznó (Avantgarderobe Kiadó - Medium Kiadó, Bécs—Sepsiszentgyörgy, 2001) című antológia jöhet szóba, amely - mint az a szerkesztő által írt fülszövegből megtudható - a szerzők „közületien vagy közölhetetlennek minősített" „disznó” szövegeit tartalmazza. Sem a folyóiratok, sem az antológia nem foglalkoznak azonban bővebben a magyar szépirodalmi pornográfia, perverzió, lascivitas szövegeivel elméleti szinten. Mintha olyan szövegekről volna szó, amelyeket nem illethet metatextus, pontosabban mintha olyan rejtett, marginális írásbeliség részei lennének, amely képes az elmélet kereteiből kibújni.
