Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2017 - Acta Ethnologica Danubiana 18-19. (Dunaszerdahely-Komárno, 2017)

Tanulmányok, közlemények - Riskó Kata: Cigányzene városon és falun. Kapcsolatok a hagyomány különböző rétegei között

stílusú dallamról azt mondja, hogy azt falun nem kérték, hanem a zenészek játszották egymás között, ilyenkor ugyanis előjött, hogy „ki tud verbungos nótát muzsikálni?” A szakirodalomban Martinovics-nótaként ismert dallam (1. kotta) távolabbi változatát pedig „magyar verbunkos csárdásnak” nevezi.

1. kotta: „Lassú Magyar” (List). Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből 129.

A Martinovics-nóta az északi dialektusterület középső-keleti részén „vasvári” néven verbunk tánc kísérődallama, több 19. századi kottás forrása, köztük Ruzitska Ignác Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből című, nagyszabású kiadványa 1832-es XV. fogásának kottapéldán bemutatott 129. száma ugyanakkor a műveltebb rétegekben való egykori népszerűségét tükrözi. A 20. században is játszották éttermi cigányzenekarok. (Kiss 1960) Szálka szavai azt is tanúsítják, hogy a dallam életének e kettőssége a néphagyományon, akár egy kistájon belül is megnyilvánulhatott. Mikor Szálka a helyi változatot utoljára játszotta körülbelül 1947-ben, még táncoltak rá a Munkács melletti Nagydobronyban. Lakodalom előtt, pénteken kellett játszani a szakácsasszonyoknak, akik ezzel próbálták a zenészeket, „mert ritka zenész tudta ezt elmuzsikálni”, s ugyanekkor körben vagy párban táncoltak is rá férfiakkal. Szálka szerint egyébként juhászok tudtak rá legjobban táncolni.5 A verbunk bemutató jellegét tehát ezúttal nemcsak a zenészek, hanem közönségük is számon tartotta, ez azonban nem zárta ki a tánchasználatot sem.

Bár előfordul hasonló kettősség, az északi területen a zenészek gyakran maguk is megkülönböztetik a műveltebb rétegek repertoáijához inkább tartozó verbunkos fogalmát a verbunktól, vagy - különösen, ha náluk nem jártak verbunkot - attól a kifejezéstől, amit népi táncra használnak. A már említett Nagy József kazincbarcikai prímás 1979-ben a gyűjtő verbunkra vonatkozó kérdésére a „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” szövegkezdetű, a városi nótarepertoárban is népszerű, de az újabb néphagyományban verbunkokat és csárdásokat is kísérő dallamot kezdte pengetve próbálni. Szerinte azonban az általa ismert környéken „olyan különleges nagyobb szám nem volt verbunkos”, azaz bár a gyűjtő verbunkok iránt érdeklődött, az adatközlő

5 Szemye (Bereg), 1988. 11. 19-20. Gy. Felföldi László, Halmos Béla, Vavrinecz András. Játszott Szálka Gábor (sz. 1926). Mg 5544B, Mg 5545A kontra kísérettel, Mg 5545B zenekar.

76