Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)

Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról

állt. Például a hajdani varsági szállások csűijei mellett álló kis emberi hajlékokat a nagy tanyaépületekben lakó 20. századi varságiak előszeretettel emlegették oroszhegyi kicsi háznak (Bárth 2001, 179 és 219, IX: 18. kép). A vén ház kifejezés arra utalhatott, hogy az épület régebbi volt, mint az éppen álló lakóház. Valaha talán lakóházként is használták. Az újabb ház felépülte után sem tűnt el a telekről. Sütőház gyanánt élt tovább. Udvarhelyszéki tájakon gyakran előfordult, hogy a sütőházat egy fedél alá építették az udvari kamarával és a kocsiszínnel (vő. Fűm 2011, 80 és 82). Erre, illetve az épület általános tároló hely, rakodó hely jellegére utalhat a kamara ház megnevezés. A „szén” szavunk „parázs”, „tüzes hamu” jelentésével függ össze a lengyelfalvi vallomásokban felbukkant szénház kifejezés, amely minden bizonnyal olyan épületet jelentett, amelyet a 20. századi székelység leginkább a sütőház szóval jelölt (SZT XII: 347 és 364; UMTSZ 5: 128). Ez a 20. századi közkedvelt épület néha egyesítette a kemencés sütőhelyet, a nyári konyhát, a zakotával teli rakodóhelyet, illetve a családban élő idős személy hálóhelyét. Efféle módon hasznosulhatott a 18. század végi szénház is. Neve a kemencés tüzelőberendezés befogadására utal. Több tanú is emlegette a családdal együtt élő öregasszony szénházban lévő ágyát, amelyet igénybe vettek a szerelmes fiatalok. (7, 9, 37, 39) Egy 15 éves leány úgy talált rá a ráncból kiszökött és a kíváncsi szemek elől bujkáló párra, hogy a szénházban keresett magának innivaló vizet. „Bé menék a Szénházba innya, s hát a kérdésben feltett személyek egymás mellett feküsznek az öreg asszony ágyába” - vallotta.

A nyitott elejü kocsiszínt, amelyben szerszámokat is tartottak, a székelység árnyéknak vagy árnyékaljának nevezte (SZT I: 428; Bárth 2001, 181,204-205, 214). A lengyelfalvi vallomásokban az árnyék változat került elő. Hadnagy József 19 éves legény emlékezett, hogy „a Bartalis Józsefnél tartatott mulatságban zúgatni kezdék, hogy Sófalvi Mihály Ferentz Pannával az árnyék alatt vannak”. (24) Az árnyék alatti üldögélést és iszogatást látta a 18 éves Simó István is: „...a Bartalis Jósi házánál tartatott mulatságból ki menék az árnyék felé, s hát Sófalvi Mihály Ferentz Annával ottan a Szekér rúdon ülnek, s öszve ölelkezve pálinkát isznak”. (35) A Gothár József házánál tartott kaláka alkalmával Ferenc Anna egy síikéi legénnyel töltötte az időt az árnyék alatt. A gazda bizonyára értékes szerszámokat tartott ott, mert aggódott, hogy valami kár történik. Figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne menjenek a nyitott elejü kocsiszínbe. A legény és a leány azonban mégis bement az építménybe, de megnyugtatásul közölték a gazdával: „Ne féllyen Jósi bá, mert semmi el nem vész”. (36)

Kalákák és társas munkák mint az ifjúság találkozási alkalmai

A tanúvallomásokban sokszor szó esett azokról a kalákamunkákról és kalákavigasságokról, amelyeket a megszólalók az udvari kaláka névvel jelöltek. Az udvari jelző arra utal, hogy az efféle kalákákat a báró Orbán família szerveztette. Valószínűleg részt vett rajtuk a falu összes legénye és nagylánya. A kaláka alkalmával közösen végzett munkát tánc követte. A földesúri vendéglátó étel, ital dolgában bizonyára kitett magáért. Következésképp, az évente megrendezett udvari kalákák sokáig megmaradtak a résztvevők emlékeiben. Mivel a vallomástevőknek Ferenc Anna viselt dolgaira kellett koncentrálniuk, a vallatás idején legtöbbször a 2-3 évvel korábbi udvari kalákák kerültek szóba.

A családi házaknál rendezett kalákák közül a vallatás alkalmával Gothár József Szent Kereszt-napkor6 rendezett kalákájának emléke villant fel. (36)

6 A „Szent Kereszt-nap” értelmezésére két ünnep is számításba jöhet: Szent Kereszt feltalálása (máj. 3.) és Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.). Itt talán a tavaszi, május eleji ünnepről lehet szó.

18