Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2015 - Acta Ethnologica Danubiana 17. (Dunaszerdahely-Komárno, 2015)
Tanulmányok - Bárth János: A lengyelfalvi eset. Néprajzi szemléletű történeti életkép egy 18. századi székely faluról
Asszonyok fonóját emlegette egy 30 éves menyecske, amikor arról beszélt, hogy 1793 farsangján egy este guzsalyával a kezében elment Sófalvi Ferencné házához. (19) Egy leányfonó emléke került elő Fábián Borbála vallomásában, amit tanúként guzsalyosnak nevezett. (28) A guzsalyos szó többféle jelentéssel élt az erdélyi magyarság körében. Ezekre a jelentésekre később, a szerelmi élet témakörénél még visszatérek. Itt a szó alapjelentése, a „fonó” ragadható meg. Ugyancsak Fábián Borbála mesélt egy néhány leány részvételével végzett őszi kendertiloló segítségmunkáról, amelyet a kisegített asszony farsangban vendéglátással igyekezett megköszönni: „Ezen a Fársángon esztendeje lesz, hozzám jőve Ferentz Panna, és azt mondá: mennyünk le Simó Jánosné nénémhez, mert pogácsát süt s pálinkát ád nékünk, hogy az ősszel tilolással meg segítettük ő Kegyelmét, mellyre el is menénk, s midőn ottan ennénk, innánk, oda érkezék Sófalvi Mihály Bumbuj Jósival, és együtt a pálinkát meg illogatók”. (28) A szövegben emlegetett pogácsa föltehetőleg nem pontosan azt a süteményfajtát jelentette, amit a 21. századi köznyelv pogácsának nevez. Előfordulhat, hogy valamiféle lapos, mézes tésztájú süteményt jelöltek a lengyelfalviak a pogácsa szóval. Ehhez a lehetőséghez érdemes tekintetbe vennünk, hogy a lengyelfalvihoz hasonló kultúrájú, oroszhegyi eredetű varságiak a 20. század végén a mézeskalácsot nevezték pogácsának.7 A házi pálinkamérések mint találkozóhelyek A 18. század utolsó évtizedének elején Lengyelfalván asszonyok működtettek házi italméréseket, amelyekben elsősorban pálinkát kínáltak a vendégeknek, de szükség esetén valószínűleg bort is árultak. Az italmérő asszonyok házait fel-felkeresték a vigasságra vágyó legények. Előfordult, hogy leányokat is hivtak magukkal az iszogatásra. Pálinkamérö asszony lehetett a 28 éves Simó Jánosné Ferenc Borbála, aki tanúként elmondta: Sófalvi Mihály és Ferenc Anna „nálam is kerültek egybe: nevezetesen a múlt Fársángban hozzám jővén Ferentz Anna, tsak hamar oda érkezék Sófalvi Mihály, s nálam lévén még Bumbuj Jósi és Fábián Bori, négyen fél ejtel pálinkát meg ivának, azután négyen együtt el is ménének’’. (25) Az esetet azért hozta szóba a beszédes fiatalasszony, mert később, tavasz táján Ferenc Anna mesélte neki, hogy távozásuk után, azon a napon „járt rosszul” Sófalvi Mihálytól. Egy másik történet kedvéért Ferenc Borbála említett egy olyan esetet is, amikor Sófalvi Mihály a rivális Orbán Ferenccel járt nála pálinkázni. Az ügyes kocsmároskodó menyecske valószínűleg „kivonult” portékájával azokhoz a házakhoz, ahol éppen táncot rendeztek. Maga vallott erről: „A Bálint Jósefné házánál való mulatságban pálinkát árultam ”. így volt alkalma látni és hallani eleget. (25) Az 50 éves özvegy Simó Andrásné Bartalis Judit tanú ugyancsak szeszes italt árult a maga házánál. Egyrészt azért tudta elmesélni egy táncházi megfigyelését, mert elment Bartalis József házához, ahol éppen tánc volt, és ott igyekezett a legényektől visszaszerezni üvegeit. „Két üvegemet el vivék a legények, nékem szükségem lévén az üvegekre, utánnok menék" - vallotta. (33) Másrészt otthon, pálinkaárulás közben az egyik „megrészegedett” legénytől hallott egy, később még idézendő, dicsekvő történetet a fának döntött Ferenc Annáról, amely történet meglehetősen rossz fényben tüntette fol a leányt. (33) 7 Bárth 2006, 242, 310, 311, 322, 323 (pogácsa, szíves-tükrös pogácsa, bubapogácsa, csitkópogácsa) 19
