Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
In memoriam
kában megvolt a helye a múzeumi anyag- és adatgyűjtésnek, valamint az elemzési munkában kitűnő szakemberek bevonásának. Kovács Ákos 1976-ban Lesznai Anna: A tervezés művészete című tanulmányának a közlésével indította el a Hatvány Lajos Múzeum Füzetei című sorozatot, amelynek keretében hol egy adott kiállításhoz kapcsolódó, hol más elgondolásból összeállított tanulmányköteteket publikált. A kiállítás és a katalógus - példaként itt az említett sorozatban (is) megjelent Magyarországi szöveges falvédők (1980), illetve Magyarországi madárijesztők (1981) címűekre hivatkozunk - azután mintegy ünnepként koronázta meg a hónapokig, akár évekig tartó sokoldalú munkát, amelyben felesége, Sztrés Erzsébet támogatóként, alkotó társként vett részt. Némelykor megelégedett azzal, hogy egyegy izgalmas tényre felhívta a figyelmet, máskor elvégezte az előmunkálatokat önfeláldozó módón ahhoz, hogy kortársakból, kollégákból valósággal kipréselje az adott téma feldolgozását. Az általa szerkesztett kötetek tanulmányírói - Balázs Géza, Boglár Lajos, Hoppál Mihály, Kunt Ernő, Vajda László, hogy csak a már említetteken kivül más néprajzkutatókat is említsünk - hálás áldozatok voltak. A múzeumi munka mellett - hol azzal összefüggésben, hol attól egészen elkülönülve - Kovács Ákos sokféle irányban tevékenykedett. Az éppen aktuális „ügy” szent szolgálatot jelentett számára, legyen szó akár a gorzafalvi fazekasság megmentéséről, Gazda József erdélyi kutató kéziratának Magyarországra való átcsempészéséről, a falusi fotográfiákról vagy Weöres Sándor és mások grafikáiról. Az elkötelezettség nem kapott feladatok teljesítését jelentette az ő számára. Amit fel- és elvállalt, azt szokványos és elvárt helytörténészi keretekben nem is lehetett teljesíteni. Érzékenyen pillantott rá a korabeli kulturális állapotokra, és ma is bámulatot keltő merészséggel alkotott a maga számára olyan feladatokat, amelyek szellemi horizontunk tágítását szolgálták. A határok feszegetése eleinte egy minden iránt érdeklődő, pályakezdő fiatalember tájékozódásáról tesznek tanúbizonyságot, aki felfedezései igazságának érvényességét magától értetődőnek tartotta. A kiállítások és írások arra szolgáltak, hogy az igazság győzelmének ünnepében mások is osztozzanak. A társkeresésnek ez a sajátos módja a szakmai kereteken kívül nagyobb visszhangra talált, mint a kanonizált szakmai közegben, miközben vezető néprajztudósok (például Bodrogi Tibor, Csilléry Klára, Hofer Tamás, Voigt Vilmos) felismerték, értékelték és támogatták Kovács Ákos tevékenységét. Ma már észre sem vesszük, hogy számos téma, ami a népi és az elit kultúra közötti „határsávban” van, amelyek észrevételéért Kovács Ákost oly sok kritika érte, mára a néprajzi témakörök közé illeszkedett. A falvédők immár évtizedes nemzetközi diadalútja, amit kiállítások, tanulmányok sora igazol, máig tart. A falusi fénykép kutatási feladatként való tematizálása is egyike az ő kezdeményezéseinek. A falusi házakban oly népszerű olajnyomatok tematikus vagy monografikus feldolgozása, amelyből a legteljesebb kollekció a Hatvány Lajos Múzeumban van, máig megoldásra serkentő feladat. (A Hatvány Lajos Múzeum 2011-ben elvesztette ugyan területi múzeumi státuszát, de Közérdekű Muzeális Gyűjtemény besorolást kapva fennmaradt, talán éppen azért, mert jelentős képzőművészeti gyűjteménye mellett a gyékénytárgyak, olajnyomatok és falvédők száma országos viszonylatban is reprezentatív.) A tudományszakokhoz sokféle módón lehet hozzájárulni: vannak, akik a problémák részleteiben szeretnek és tudnak elmélyülni, vannak, akik nagy ívű áttekintésekre képesek, mások pedig kitűnnek az ún. problémalátásukkal. Kovács Ákos ez utóbbi vonatkozásban tett teljesítményeit lassanként igazolja az idő. Különösen érdekes, hogy költők és képzőművészek - Tandori Dezsőtől Keserű Ilonáig - milyen ihletett módón válaszoltak Kovács Ákos problémalátására. Jakovits József, Komiss Dezső, Román György, Veszelszky Béla és a hazai avantgarde sok más kortárs képviselői számára kiállítási lehetőséget is biztosított. 249
