Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
pedig a megfigyelőként résztvevő, sőt az emlékező megfigyelő szerepét vállalta magára. Vajda nem titkolja, hogy „bennszülött etnográfus”-ként nem annyira a kulturális távolságok leküzdése, hanem éppen az ismerősség jelentett kihívást számára a kutatásban. A kötet körülbelül kilencévnyi anyaggyűjtés, kutatómunka és több évtizedes falusi szocializáció eredményeit összegzi.41 A kutatás forrásanyagát eredetileg tíz parasztirattár jelentette. A könyv ezt az óriási anyagot három irattárra szűkítette, de ez nem jelentett veszteséget a kutatás szempontjából, hiszen a dokumentumok - 1131 irattal - így is képviselik a többi irattárra jellemző irattípusokat. Vajda emellett áttekinti a református egyház, az iskola, a művelődési ház levéltárának iktatott és nem iktatott dokumentumait,42 illetve a falu történetére vonatkozó forrásokat. A feldolgozás szempontja között volt 1. az adott szöveg vagy írás konkrét fizikai megjelenése, „szövegtárgy”43 mivolta; 2. a szöveg tipológiai, rendszerszerű besorolhatósága; 3. elkészítésének eredeti vagy későbbi kontextusában létrejövő rítusa(i); 4. a szöveg történeti jellege. Az agyagok jellegétől függően Vajda felhasznál tipológiai, kvantitatív, tartalom- és kontextuselemző módszereket, valamint segítségül hívja az ún. beszélés néprajza, illetve a magyar néprajztudományban kiemelkedő szerepnek örvendő élettörténet-kutatás eszközeit. A paleográfiai vizsgálat időkerete a 19. század végétől egészen a 2000-es évek elejéig terjed, pontosan azt időszakot felölelve, amikor a faluban az írás egyre szélesebb körű használata, majd hétköznapivá válásának folyamata lezajlott. A könyv első fejezete a kutatást megalapozó általános kérdéseket tisztázza. A kutatás tágabb kontextusát, azaz a falu történetét, kulturális és infrastrukturális jellegzetességeit ismerhetjük meg az ezt követő részben. Egyrészt azért van erre szükség, mert a társadalmi, gazdasági, kulturális jelenségek szorosan összefüggenek az irattermelés és az íráshasználat intenzitásával; másrészt azért, mert a kontextusvizsgálat tudományos módszere az ún. kontextuális fordulat óta nem képzelhető el az adott korszakhoz kötött általános keretek, a társadalmi-történeti és földrajzi paraméterek ismerete nélkül.44 Sáromberke az egykori Torda vármegye és Marosszék határában terül el, Marosvásárhelytől tizennégy, Szászrégentől tizennyolc kilométer távolságban. A Teleki család lélekszámának növekedése révén, gróf Teleki Sámuel életében, a 18. században vált önálló birtokközponttá. Néprajzi szempontból egy ún. kontaktzónában fekszik, a Székelyföld és a Mezőség közötti területen.45 A falu közepes méretű, besorolását tekintve a romániai telepü41 Vajda András már 2000-ben, elsőéves egyetemista korában Sáromberkével foglalkozik, egy emlékverstuzet vizsgálata révén. Egy évvel később már helytörténeti kiállítást szervez, szakdolgoztával pedig módszeres íráskutatásba kezd; előbb egy, majd több paraszti irattár feldolgozásával. 2004-2005-ben kapcsolódik be a kolozsvári Babé;,-Bolyai Tudományegyetemen szerveződő, Keszeg Vilmos irányította, 20. századi néptanítók élettörténet-kutatásába Mihály Béla pályájának bemutatásával. 42 Ide tartoztak az Anyakönyvek, a Hirdetési könyvek, a História Domus, a Presbiteri jegyzőkönyvek, végül 19 nem iktatott dosszié anyaga. A könyv írója a ,JVem iktatott dokumentumok” között bukkan egy akár irodalmi alapanyagként is felhasználható igen exkluzív dokumentumcsomagra: egy sáromberki eigányasszony egyetlen fennmaradt balladás versére, amerikás élettörténetére és családi fényképeire (Vajda 2013, 20-21). 43 A szövegtárgy elméleti kategóriáját Keszeg Vilmos vezette be és alkalmazta. Lásd: Keszeg Vilmos: írott szövegek, szövegtárgyak egy személy életterében. In Szöveg és stílus. Péntek János szerk. Kolozsvár: BBTE Magyar Nyelv és Kultúra Tanszéke 1997, 241-245. p. 44 Idézi Vajda, 2013, 25. Lásd: Burke, Peter: Context in Content. Common Knowledge, Volume 8, Issue 1, 2002, Winter, 164. p.; Keszeg Vilmos: Mezőségi hiedelmek. Marosvásárhely: Mentor Kiadó 1999, 19. p. 45 Elhelyezkedésének e sajátossága miatt kerülhette el a néprajzi kutatás figyelmét a település. Eddig a falu lakosságának önjelölt történészei vállalkoztak arra, hogy megírják szülőhelyük történetét. A település történetének monografikus bemutatására dr. Mózes András teológiaprofesszor vállalkozott a 40-es években. (Adatok Sáromberke történetéhez). A megjelent mű az 1970-es évekig négy kötetnyire bővült, ám e kötetek kéziratban maradtak. 193
