Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Könyvismertetések, annotációk
lyen kézzelfogható objektum, szakrális kisemlék, lehet levéltári anyag vagy az adatközlők emlékezete, illetve Silling saját megfigyelése), szóval konkrét hazai anyagra támaszkodva nyújt az általa épp kiválasztott témáról pontos és megbízható képet. A sokvallású, soknemzetiségű Vajdaságban az ebből adódó (vallási és etnikai) kapcsolatrendszerek (vagy éppenséggel azok hiánya) vizsgálata, megfigyelése, értelmezése is rendkívül fontos. Silling István publikációiban ennek a problematikának is jól artikulált kérdésfelvetéseire, megbízhatóan dokumentált lenyomataira és továbbgondolkodtató válaszkísérleteire találunk (épp ezért kicsit hiányolom, hogy jelen gyűjteménybe nem sorolta be például a szerb vodicákró 1 írott szép dolgozatát36). Noha Silling István itt olvasható tanulmányai a kutatás számára lényegében eddig is hozzáférhetőek (és idézhetőek) voltak, de annyira szétszórtan, hogy valóban komoly utánjárást igényelt az összesét előkeresni és összefüggéseikben együtt is látni.37 Ezért is tartom rendkívül szerencsésnek, hogy az újvidéki Forum Könyvkiadónak és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézetnek köszönhetően mód nyílott e dolgozatok együttes megjelentetésére, ami nemcsak a vajdasági, hanem az egyetemes magyar és (legalább képanyag révén) a nemzetközi vallásetnológiai kutatások nagy nyereségének számít. Vajda András: Az írás és az írott szó hatalma. Az írás a mindennapokban egy Maros megyei településen, Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület 2013, 300 p. /Emberek és kontextusok 9.1 ISBN 978-60-68178-90-5 Molnár Eszter A francia íráskutatás (paleográfia) mutatta ki, hogy az írás nem pusztán irodalmi tevékenység vagy forrásteremtés, hanem társadalmi tény. „Még a szobája intimitását élvező naplóiró tevékenysége is társadalmilag beágyazott, az őt körülvevő mikro- és makrokontextus által meghatározott, arra reflektáló tevékenység.” (Vajda 2013, 10)38 Az íráskutatás figyelme ezért az írott szövegek fizikai valóságánál tágabb területet ölel fel, az írásbeliség valamennyi kontextusát (motiváció, keletkezés, használat, hatás, író, írásgyakorlat, tartalom) egyaránt vizsgálat tárgyává teszi. Maga a történetírás is e médium terméke, azaz az íráshasználat elterjedése előfeltétele volt a történelmi tudat létrejöttének.39 Ezért az írásról való reflexióink lényegében egyenértékűek a történelemről és egyáltalán a narratívumról való gondolkodással - az írás történelme, a történelem metatudományaként, egyrészt a történelem létrehozásának hátterét is megvilágítja, másrészt annak forráskritikáját is megvalósítja. Ezért lehetséges, hogy egy ez idáig néprajzi szempontból kevésbé ismert Maros megyei település teljes modem kori történelme rekonstruálható a falu írásos hagyatékának elemzésével. Vajda András könyvében szülőfaluját, Sáromberkét mutatja be a nyilvánosságnak. A szerző módszere a kutatás előkészítő szakaszában inkább a résztvevő megfigyelés40 volt, később 36 Vö. Silling István: A pravoszláv szentkutak - vodicák - kutatása a Vajdaságban. Eruditio-Educatio 2007, 2/1, 29-38. p. 37 Nem túl nagy erőfeszítéssel kideríthető ugyan, de mégis elegánsabb lett volna, ha a szerző magában a kötetben is feltünteti az egyes tanulmányok első, illetve korábbi megjelenésének/megjelenéseinek a bibliográfiai adatait. 38 A szóban forgó könyvre a következőképpen is ebben a formában hivatkozom. 39 Az írás megjelenése előtt, a történelem előtti időkben semmi sem létezhetett, mivel nem létezett az eseményeket felfogó és összefüggésbe állító történelmi tudat. Azaz maga az írás hozta létre a történelmet, „az írás feltalálása előtt semmi sem történt, minden csak megesett. (...) A történelem az írás és az írásban kifejezésre jutó tudat egyik funkciója. " Flusser, Vilém: Az írás. Van-e jövője az írásnak? Forrás: http://artpool.hu/Flusser/Iras/01.html (Letöltve: 2014-07-10) 40 Vö. B. H. Junker, B. négy kategóriájával: 1. teljesen részt vevő, 2. résztvevőként megfigyelő, 3. megfigyelőként részt vevő, 4. csupán megfigyelő (idézi Vajda 2013, 17). 192
