Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tudománytörténet - Bogatirjov, Pjotr Grigorjevics: A karácsonyfa Kelet-Szlovákiában. A néprajzi tényekben bekövetkezett funkcióváltás strukturális kutatásának kérdéséhez
Egy ház építéséhez kapcsolódó szokások és hiedelmek gyűjtésekor arra a felismerésre jutottunk, hogy a parasztok gyakran ugyanannak a szokásnak igen különböző jelentést tulajdonítanak. így például sokuktól hallottam azt, hogy villámsújtotta fát nem szabad házépítésre használni, félelmüket pedig többnyire azzal magyarázták, hogy az ilyen fába az ördög bújt bele, és talán még nem is távozott onnan. Több faluban a parasztok még attól is félnek, ha az ilyen fát fűtésre használják. Más esetekben viszont a parasztoktól olyan ésszerű magyarázatot kaptam, hogy az ilyen fát a villám tönkretette, és ezért alkalmatlan a házépítésre. Fel kell tételeznünk, hogy azok a parasztok is tudatában vannak az ilyenfajta fa valóban csökkent értékének, akik erre a „tabu”-ra primitív-vallási magyarázatot adnak, vagyis tudatukban egyidejűleg két funkció hat, és ezek akadályozzák meg a villámsújtotta fa felhasználását. Esetükben viszont a vallási funkció volt az erősebb, és elnyomta, sőt néhány esetben teljesen ki is szorította a gyakorlatit. Amikor viszont ésszerű indoklását adták annak, hogy miért is nem használják fel az ilyen fát, bizonyára élt még a parasztok tudatában a mágikusvallási magyarázat, mégis a gyakorlati szempont kerekedett felül. Az egyazon tárgyhoz, egyazon területen kapcsolódó több funkció egymásmellettiségét akkor is sikerült megfigyelnünk, amikor a Kárpátalján azt kutattuk, milyen okok késztetik a parasztokat arra, hogy a régi lábbelit újjal cseréljék föl. A következőkben néhány olyan néprajzi tényre utalnék, amelyeket Kelet-Szlovákiában jegyeztem fel, és amelyek azt bizonyítják, hogy a karácsonyfának ezen a vidéken mágikus vagy primitív-vallási funkciója volt. Arra törekszem, hogy a funkció felbukkanását a strukturális néprajz módszereivel világítsam meg. Lássuk először az adatokat! A karácsonyfa - Jesulánek5 - karácsonyestétől vízkeresztig áll. Ezt követően, január 7-én a pap megáldja a fát, és ezáltal alkalmassá válik arra, hogy különféle szokásokban felhasználják: például a háziasszony a meggyújtott karácsonyfagallyal megfüstöli a gyümölcsfákat a hernyók elleni védekezés céljából.6 A Jesulánek vízkeresztig áll. Néhány nappal később a pap megáldja, a fára aggatott süteményeket megeszik, magát a fát pedig a gabonaszárítóra teszik. Amikor a gazda abban az évben először megy szántani, a gallyaktól megtisztított törzsét használja ostomyélnek, és így pattogtat az ostorral: „puk! puk! púk!” Csak a legelső szántáskor használja ezt az ostomyelet, utána eldobja.7 A karácsonyfa alá egy tányért helyeznek, amibe különféle élelemből tesznek: egy darab kenyeret, néhány „bobalki”-t (tésztagombócot), és minden egyes gabonaféléből néhány szemet.8 Amint azt Šašovo ruszin faluban megtudtam, korábban csak az „urak”-nál volt karácsonyfa, a rusznákoknál azonban csak két éve. A katolikus szlovákok azonban már régebben is állítottak karácsonyfát. Dubin szlovák faluban is elterjedt a karácsonyfa, ám nem minden faluban. Az a tény, hogy a karácsonyfa vallási tárgy szerepét tölti be, már önmagában is érdekes: a pap áldja meg, és ugyanakkor népszokások kapcsolódnak hozzá (a beszentelt fával füstölik meg a gyümölcsfákat, azzal hajtják az állatokat, amikor tavasszal először mennek szántani). 5 Jesulánek - Kelet-Szlovákiában használt kifejezés a karácsonyfa jelölésére. A szerk. megj. 6 Feljegyezve Široké, szlovák faluban (magyar neve Siroka, Sáros megye), Otyla Smolko parasztasszonytól. 7 Feljegyezve egy ukrán faluban (Lačnov) egy idős asszony (A. Fedorko) és egy Oszif Leško nevű fiú elbeszélése alapján. 8 Feljegyezve az 1834-ben született Suska Vargovčikovától Fincice szlovák faluban. 168
