Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - Vataščin Péter: Egy ormánsági törpefalu. Kemse település- és közösségvizsgálata
A csoport egyik legizgalmasabb jellemzője a származásuk, ugyanis egyikük sem tekinthető tősgyökeres kemseinek. Csak egyikük született a faluban 1978-ban, de a szülei mindössze egy évvel előtte költöztek a településre. A „legújabb” tag a kilencvenes évek közepén költözött át Lúzsokról. Meg kell azonban még említeni, hogy a jelenlegi polgármester is szorosabban kötődött ehhez a csoporthoz, azonban a vállalkozása és egy másik munkahelye miatt évekkel ezelőtt kikerült belőle. A régebbi tagok között felsoroltak egy olyan férfit is, akinek a családja régi kemseinek számított, néhány éve azonban elköltözött a faluból. Ők mindketten abba a korcsoportba tartoznak, amelybe a többiek is. A származási összetétele ellenére egyikük idős édesanyja világos párhuzamot vont a régi „ kemsei összetartás ” és az öt háztartás férfi tagjai között. Meglátása szerint ők egy afféle „Csipet csapat”, akik a különböző segítségnyújtások és barátkozások révén hasonló habitust képviselnek, még akkor is, ha nem érik el a régi (a hetvenes és nyolcvanas évekhez viszonyított) „nívót”. Megalapozottnak tűnik azt feltételezni, hogy a csoportra utalnak közvetve a külső (zalátai, piskói) adatközlők megjegyzései is, amikor arról beszélnek, hogy Kemsén „ úgy élnek együtt, mint egy család’’, s emellett egymás segítését és támogatását is megemlítik. A származáson kívül érdemes beszélni a rokonság szerepéről is. A csoport jelzőjeként a „baráti” megjelölést használtam, nem véletlenül, ugyanis a csoporttagok között mindössze egy rokoni kötelék, az unokatestvéri kapcsolat figyelhető meg, alapvetően tehát inkább a szimpátiára, a korra és barátságra épülő viszonnyal van dolgunk, nem beszélhetünk „rokoni” csoportról. Ez a társas mag, csoport gyűjti maga köré azokat a személyeket, akikkel a kutató jó eséllyel először fog találkozni a kemsei térben (tegyük hozzá: a köztisztviselőkön kivül), ha a legkönnyebben megfigyelhető emberekkel akar az első alkalmakkor kapcsolatot teremteni. Ez a tér azt a területet jelenti, amelyet már a proxemikai leíráson belül is körvonalaztam: a kocsma, a játszótér és az északi házsor közti területet. Ebben a nyilvános térben nemcsak ők, hanem gyermekeik (összesen négy) és feleségük/élettársuk is megjelenik - természetesen a csoporttal közeli viszonyt ápoló személyekkel együtt. Külön ki kell emelnem a kocsma, majd ezzel összefüggésben az alkohol és az otthoni privát tér szerepét. Jeleztem már, hogy a kocsma tölti be az egyetlen, többé-kevésbé állandóan működő társas tér pozícióját. Ez a szerep a nyitva tartás függvénye, ugyanis a gyenge vásárlóerő miatt a hely reggel hét és kilenc, illetve délután öt és hét között tart nyitva. Az esti időpont a forgalomtól függően meglehetős rugalmasságot mutat: a beszélgetések során a nyári hónapokban hajnalig tartó nyitva tartásokról is beszámoltak, ami a társaságtól, annak hangulatától függ. A baráti csoportból egyvalaki személyes ellentétek miatt nem szokott megjelenni a kocsmában, a fennmaradó négy tag mellett pedig még hét állandó jelenlevővel számolhatunk, akik közül hárman a kocsmát üzemeltető család tagjai (a vállalkozó családfő, a fia és a lánya), egy pedig egy olyan zalátai lakos, akinek három testvére él Kemsén. Érdemes kiemelni ebben az esetben az alkohol szerepét, amellyel részben jól körülírhatóak a baráti csoport határai. Mindezzel Mary Douglas alapján azt állítom, hogy Kemsén az alkoholfogyasztásnak elsősorban csoportfolyamatok során van szerepe (Douglas 1991, 8-11). A négy, a kocsmában is megjelenő tag a többi vendéghez hasonlóan vagy sört, vagy vörösboros kólát fogyaszt. Gyári pálinkát általában nem is lehet kapni a kocsmában, mivel az üzemeltetők nem tudnák eladni a helyi házi pálinka népszerűsége miatt. Ha a sör és a vörösboros kóla a nyilvános tér, akkor a házi pálinka az otthoni privát tér itala (a határ természetesen nem mindig éles, sört a háztartásokon belül is fogyasztanak). A baráti csoport a napi munka végeztével gyakran összeül valamelyikük házában, ahol az esetleges vacsora mellett beszélgetéssel, kártyázással, sakkozással és pálinkázással töltik az időt. A pálinka azonban nemcsak az esti szabadidő vagy a szabadnapok során jelent kedvelt italfogyasztást, hanem az egyes kalákában végzett munkák során is. A munkatípusok, amelyeken részt vettem, illetve amelyekről beszéltek az 142
