Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - L. Juhász Ilona: A naptári ünnepek és az első világháború. Adalékok a húsvéti ünnepkörhöz
Két napi hallgatás után megint megzendült a húsvéti harangok Alleluja-dala. De ma mintha nem volna szavukban meg az a teljesség, mintha nem a négyesszólam erőteljes akkordjában, hanem mélabús uniszonóval köszöntenének bennünket. Megfogyatkoztak az utolsó husvét óta, - elköltözött testvéreiket siratják, amelyek most bömbölő ágyutorkukból nem a feltámadást, hanem halált hirdetnek azoknak, kik hazánkat fel akarják darabolni... (Komáromi Lapok 1917. április 7., 1. p.) A háború húsvéti szokásokra gyakorolt hatásaival kapcsolatban természetesen szólnunk kell a katonákat érintő rendeletekről, új szabályokról is, hiszen a háború elsősorban az ő mindennapjaikat, ünnepeiket változtatta meg a legnagyobb mértékben. A vallási ünnepekhez kapcsolódó templomi miséket, istentiszteleteket számukra a tábori misék, a tábori istentiszteletek váltották fel. A különféle rendeletek már a háború kezdetétől fogva jelentős mértékben felülírták a különböző felekezethez tartozó katonák vallási szokásait is. Egy 1915-ben A nagypénteki böjt és a katonák. A tábori püspök rendelete címmel közölt írásnak köszönhetően több apró részletet is megismerhetünk: A háborúban nem lehet mindig megtartani a vallás szabályait. Ezért hirdették ki már a mozgósításkor a zsidópapok híveiknek, hogy szükség esetén a zsidó katonák szombaton is dolgozhatnak és nem kötelesek megtartani a rituális étkeztetés szabályait. Most pedig Bjelik Imre tábori püspök a szentszéktől nyert fölhatalmazás folytán engedményeket tesz a nagyhét böjti tilalmával szemben. A rendelet így hangzik: A hadsereg és a haditengerészet tagjainak nagypénteken mindenféle húseledelektől meg kell tartóztatniok magukat. Ezzel szemben minden más szigorú böjti és megtartóztatási napon meg van engedve a hadsereg tagjainak egyrészt a húseledelek élvezete, másrészt a húsnak és halnak együttes élvezete az étkezés alkalmával. A tényleges szolgálatot teljesítő katonáknak a szigorú böjti napokon is napjában többször szabad jóllakniok. A katonai személyek családtagjaira ugyanaz az intézkedés érvényes, mint a családfőre, s családtagok azonban, amennyiben éltük 21. évét betöltötték, de a 60. évet még meg nem haladták, a böjti napokon csak egyszer lakhatnak jól. A nagypénteki szigorú böjt alól a pápától nyert felhatalmazás alapján fölmenti a tábori püspök a hadseregnek a harctéren, a haditengerészetnek pedig a hadihajókon levő legénységét és mindazokat a civil személyeket, akik a harctéren operáló hadsereg kíséretében vannak. Ezek, tekintettel a háborúra, nagypénteken is ehetnek húst. A háborús ország területén csak azoknak a sebesülteknek és beteg katonáknak szabad nagypénteken húst enniök, akiknek nincs módjukban bojtos eledelt kapniok. A húsvéti idő a katonaságnál Hatvanadvasárnaptól a Pünkösd utáni első vasárnapig terjed, a mozgósított csapatokra azonban ez az időpont mindaddig kitolódik, amig egyes csapatnak módjában áll a húsvéti szentgyónás és áldozás elvégzése. (Komáromi Lapok 1915. március 24., 2. p.) A keresztény húsvéti ünnepi étkezési szokásoktól jelentősen eltérő zsidó „húsvét”-hoz, a pészahhoz kapcsolódó étkezési szokásokat is nagymértékben megváltoztatta a háború. Hogy a különböző katonai állomáshelyeken tartózkodó zsidó katonák is megtarthassák saját ünnepüket, jelentős mértékben hozzájárultak a helybeli zsidó hitközségek, amelyek egy-egy ünnep kapcsán vendégül látták őket s biztosították az ünnepi ételeket is. A Losonci Újságban megjelent hír tanúsága szerint „A Losoncon állomásozó izraelita katonák közül azok, kik azt kérték - szám szerint 160 -, husvétjuk 9 napján rituális élelmezésben részesültek.”4 Zsidó kato-4 A cikket teljes terjedelmében lásd a Mellékletben! 110
