Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2014 - Acta Ethnologica Danubiana 16. (Dunaszerdahely-Komárno, 2014)
Tanulmányok, közlemények - L. Juhász Ilona: A naptári ünnepek és az első világháború. Adalékok a húsvéti ünnepkörhöz
háború idején megjelent lapokat illetően. A háború témájához kapcsolódó legismertebb szöveges műfajokba sorolható háborús adomákon, vicceken stb. túl közöltek például a katonák által kreált humoros hadi édapokat, vagy a frontra invitáló humoros meghívókat is, ezeknek számtalan variánsát találhatjuk e lapokban. A műkedvelő költők szinte minden háborúval kapcsolatos eseményt, rendelkezést, visszásságot stb. megverseltek. Amennyiben összegyűjtenénk ezeket, segítségükkel - egy bizonyos szemszögből - bemutathatnánk, rekonstruálhatnánk a világháború történetét (a hátország lokális eseményeit egyaránt) a kitörésétől a befejezéséig. A hős, az elesett, megsebesült vagy rokkanttá, nyomorékká vált katona, a nehéz sorsú gyászoló hadiözvegyek vagy éppen a kicsapongó katonafeleségek különféle történeteit, a harangok, termények vagy az élelmiszerek rekvirálását, a cipőrendeletet, jegyrendszert - s még hosszan folytathatnánk a sort - a műkedvelő poéták szinte mind rímekbe foglalták. Az első világháború során az egyre romló gazdasági körülmények újabb és újabb megszorító rendeleteket szültek, ezek közül - ha nem is egyforma mértékben - több is érintette a naptári ünnepeket, valamint az emberi élethez kapcsolódó szokásokat is. Már 1915-ben különféle felhívások jelentek meg arra vonatkozóan is, hogy a lakosság mellőzze egyebek között még a névnapok megünneplését is. Arra szólítottak fel, hogy a különféle ünnepségekre szánt összegeket adományozzák inkább a hadiözvegyek, hadiárvák vagy pedig más hadikárosultak javára.1 A háború okozta egyre romló gazdasági helyzet a húsvét egyik legfontosabb szimbólumát, a tojást is érintette. A 20. század első évtizedeiben nem csupán falun, hanem a városokban is általános volt, hogy a lányok hímes tojásokkal ajándékozták meg az őket meglocsoló legényeket. A sajtóban megjelent hírek alapján e szokás elé a háború 1915-ben még nem gördített akadályt, sőt általános dolognak számított, hogy a kórházakban ápolt katonák is kapjanak húsvéti tojást, hogy ezáltal is részesei legyenek a húsvéti ünnepeknek. Ezen kívül kultúrműsort is szerveztek nekik, illetve különféle adományokat gyűjtöttek számukra. Több hír szerint a helyi elit s a tehetősebbek az ünnep alkalmából ajándékokat vittek a katonáknak, s nem hiányzott a húsvéti hímes tojás sem. A Komáromi Lapok például arról tudósított, hogy a Gyürky grófnők 1915 húsvétján gazdag ajándékkal érkeztek a kórházba, s az ott ápolt katonáknak piros tojást is vittek: Kórházlátogatás Husvét vasárnapján gróf Gyürky Viktorné megjelent leányával, Gyürky Alice grófnővel az Emberszeretet közkórházban ápolt sebesült katonáink között és kétszáznegyven piros tojást, cigarettát és bort osztott ki. A nemeslelkű grófnők látogatása kellemes benyomást tett a beteg katonákban. (Komáromi Lapok 1915. április 7., 2. p.) A Gömöri Újság tanúsága szerint Rimaszombatban már 1915-ben arra kérték a lányokat, mondjanak le a húsvéti locsolkodásról, s erre kérjék a fiúkat is. Az ehhez a szokáshoz kapcsolódó kiadásokra szánt összeget inkább adják a megvakult katonák segélyezésére gyűjtő, a városban működő Koronás Segélyző Társaságnak: Szózat a lányokhoz! Magyar lányok! Hozzátok szólunk. Halljátok meg szavunkat. Halljátok, szívleljétek meg s legyen az ige testté. Valamire kérni akarunk benneteket. Kérésünk csekély, s ha teljesítitek, megáld az isten érte titeket. 1 Lásd például: Háborús névnap. Komáromi Lapok 1915. április 1., 3. p. 104
