Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Barna Gábor: Boldog Margit szentté avatási ügye 20. századi levéltári forrásainak értelmezéséről

Tudósok és művészek a tisztelet elmélyítésén és a szentté avatási eljárás újraindításán, lefolytatásán és sikeres lezárásán dolgoztak: az akció számukra kutatási aktualitást, illetőleg megjelenési lehetőséget biztosított. Versek, regények, színdarabok, valamint szobrok, festmények születtek Margit életéről. Az irodalmi alkotások közül legismertebb Kodolányi János Boldog Margit, Gárdonyi Géza Isten rabjai és Vitnyédi Németh István Az Áldozat című regénye lett. Gárdonyi regényéből 1942-ben filmet is forgattak. Templomokba, iskolákba, szerzetesházakba kikerült a képe. Képeslapokat, kis szentképeket árusítottak képével (Rónay 1971; Jajczay 1971; Zakariás 2007).

Az újságok állandóan felszínen tartották az érdeklődést, s azt erősítették is. Az 1920-as évek végétől a kampányba már a rádió is bekapcsolódott.

Az Actio Catholica különböző kampányokat inditott (szentáldozási és misemondatási mozgalmak). Kérvények ezreit küldték el Rómába. Boldog Margit születésének 700. évfordulóját 1942-ben már egy háborúban álló ország s a szomszéd országok (pl. Szlovákia) ünnepelte. A kitartó kampány végül sikerre vezetett: 1943. július 23-án, amikor már Rómában harcok folytak, XII. Pius pápa aláírta a szentté avatási bullát.

A szentté avatás 20. századi társadalmi háttere - a nagy elbeszélés (narratívum)

Margit szentté avatásának sürgetése az 1920-as évektől lett egyre intenzívebb. Ennek oka az volt, hogy a kortársak az ország helyzetét hasonlónak ítélték a tatárjárás korához: az I. világháború után romokban hevert az ország, 1918-1919-ben a forradalmak, különösen az első kommunista diktatúra óriási lelki és fizikai pusztítást végzett, egy igazságtalan békediktátummal szétdarabolták. A kortárs véleményformáló értelmiségiek és egyháziak „az 1241-as és az 1940-es évek döbbenetes hasonlóságát” hangoztatták (Bőle 1944, 373 és 383).

Ebben a helyzetben szükség volt egy példaképre, akit példaképnek lehetett tartani, akit követni lehetett - főleg a fiataloknak. Erre Margit alkalmasnak látszott, hiszen egy romokban heverő országban élt, vezekelt, békét teremtett és feláldozta magát, fiatalon hunyt el egy következetes, önfeláldozó vezeklésben.

Az elbeszélések szövegeiben, legalábbis egy részükben, az epikus törvények egy része érvényesül, különösen a szcenikai kettősség és az ellentétpárok, a szembeállítás törvénye: romokban az ország - újjá kell építeni; bűneink miatt ért minket Isten büntetése - vezekelni kell; széthúzás helyett - meg kell teremteni a társadalmi összefogást a nemzet érdekében; egyéni áldozatot kell hozni a közösségért, a nemzetért, a hazát szeretni kell. És mindegyik vonása aktuális az 1920-1930-as években. Árpád-házi Boldog Margitnál az „engesztelés vállalása megújította a nemzet erkölcsi erejét”, megmutatta, hogy „csak a hűséges és soha nem ingadozó istenszolgálat lehet igazán értékes nemzetszolgálat”.

A magyar szentek jubileumi évei (1930 - Szent Imre, 1938 - Szent István) és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a szentté avatás igényét felerősítették és a mögötte álló jól szervezett egyházi, társadalmi törekvéseket jól reprezentálták. A nagy társadalmi aktivitást látva a püspöki kar tehát az ügy mellé állt. Megjelent a nemzeti büszkeség gondolata is: legyen az Árpád-háznak egy újabb szentje, Margit, a „katolikus magyar hazaszeretetnek vértanúja” (Bőle 1944, 248). Az 1930-as évek végétől fokozatosan és részben felszabadultak az ország első világháború után elveszített területei. (1938-ban visszakerült Magyarországhoz a Csehszlovákiához csatolt Felső-Magyarország abszolút magyar többségű déli része, 1939- ben Kárpátalja, 1940-ben Észak-Erdély, majd 1941 tavaszán a Jugoszláviához csatolt déli területek egy része.) Mindez felerősítette a közbenjáró magyar nemzeti szentek tiszteletét általában is, lendületet adva Margit szentté avatási eljárásának.

89