Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Barna Gábor: Boldog Margit szentté avatási ügye 20. századi levéltári forrásainak értelmezéséről
Acta Ethnologica Danubiana 15 (2013), Komárom—Komárno Boldog Margit szentté avatási ügye 20. századi levéltári forrásainak értelmezéséről Barna Gábor Az elmúlt évtizedekben megszokhattuk, hogy több folklorisztikai és történeti antropológiai (akár kérdőjelet is gondolhatok mindkét minősítés mögé) tanulmány született levéltári források elemzéséből. Példákat említve, időrendben talán az elsők a boszorkányperek voltak, amelyek alapján megrajzolták a 16-18. század boszorkányának képét (Schram 1970; Schram 1983), később a magán- és társadalmi élet konfliktusmegoldó eszközeként értékelték és „kutatócsoport” is szerveződött közreadásukra, vizsgálatukra.1 A barokk kori búcsújáró helyeken történt csodás gyógyulások, imameghallgatások lejegyzett történeteiből, a mirákulumokból kirajzolódott a korabeli búcsújárás gyakorlata (Tüskés 1993). Többen vizsgálták a prédikációkat.1 2 A levelek iránti érdeklődés is felébredt a 20. század közepén. A kutatók leginkább a magánlevélírással foglalkoztak (Keszeg 2008). A hivatalos levelek, a sajtóban megjelent, szerkesztett levélszövegek iránt kisebb volt az érdeklődés (Pusztai 1999). (Boldog Margit szentté avatási levéltári anyagában azonban éppen ezek alkotják a legterjedelmesebb irategyüttest: az egyházi és világi hatóságokkal történt levelezést.) Az imádságok szintén csak a 20. század közepén keltették fel a kutatók érdeklődését. Az első elemző tanulmányt Bálint Sándor írta (Bálint 1937). A barokk kori vallási társulatokat és a társulati kiadványokat többen elemezték (Tüskés-Knapp 1992; Barna 2011). A 19-20. századi felekezeti sajtó elemzésére is van példa (Barna 2011). A 20. század közepének késő középkorra vonatkozó, ma már klasszikus eredményei után (Pásztor 1940; Schram 1970; Schram 1983) újabban a kora újkori egyházi források alapján rekonstruálják a korabeli vallásgyakorlatot és mentalitást (Bárth 2005). A történeti forrásanyag mellé az elmúlt évtizedekben léptek a kommunista/szocialista diktatúra éveinek dokumentumai, a titkosrendőri megfigyelések, a beépített ügynökök jelentései, és az ún. III/III-as ügyiratok, perek jegyzőkönyvei (Kahler 2002; Péter 2004; Barna 2006), amelyek antropológiai/folklorisztikai elemzése csak részben történt meg (Barna szerk. 2006). Közös ezekben a munkákban, hogy forrásaik mind levéltári iratok. Ezek nemcsak forrásai valamilyen kulturális vagy társadalmi jelenségnek, vallási és mentalitástörténeti problémának, hanem többségükben önálló műfaji jegyeket felmutató szövegtípusok, amelyek önmagukban is értelmezhetők. 1 A Pócs Éva által vezetett munkacsoport számos kiadványt jelentetett meg, ezeket nem részletezem! 2 Most itt csak Szelestei Nagy László könyvére utalok. Szelestei Nagy 2005. 85
