Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Barna Gábor: Boldog Margit szentté avatási ügye 20. századi levéltári forrásainak értelmezéséről
Most az Árpád-házi Boldog Margit3 szentté avatásának 20. századi történetét dokumentáló iratokat kutatom. Ennek néhány eddigi tanulságát szeretném megosztani Önökkel, megfogalmazva néhány kérdést is: tekinthetők-e ennek összetevői önálló folklórmüfajnak? Elemezhetők-e tehát folklórszövegként? E források vizsgálhatók-e, értelmezhetők-e a folklór eszközeivel valóban? Ki kell-e alakítani egy újfajta szemléletet, értelmező keretet elemzésükhöz? S mi lehet e narratívumok funkciója a történeti tudat, az identitás, a világkép megformálásában? S mindenekelőtt Margit alakjáról, életéről szóló tudásunk kialakításában? A kultuszteremtés szövegei Előadásom forrásaként Boldog Margit szentté avatásának a magyar domonkos levéltárban levő kéziratos anyagát, a korabeli nyomtatott munkákat: újságcikkeket, tanulmányokat, színdarabokat, verseket, imádságokat, kegyességi könyveket, kis szentképeket, azaz egy nagyszabásúból szervezett társadalmi mozgalom s az arról szóló elbeszélések levéltári dokumentumait használom fel, elemzem. Ezek alapján az eljárás történetét 1944-ben feldolgozta a szentté avatás posztulátora, a domonkos szerzetes P. Bőle Koméi. Könyve a forrásoknak már korabeli katolikus és rendi (domonkos) értelmezése is (Bőle 1944). A több mint két évtizedet átfogó történelmi folyamat teljes iratanyaga, kronológiai sorrendbe rendezve, a Vas Megyei Levéltár domonkos rendi iratai között található. Műfajukat tekintve tehát a levelek, imameghallgatások (mirákulumok), imádságok szövegei az egyéni és a közösségi gondokban, bajokban segítő és közbenjáró szent alakját rajzolják meg. A leveleket a legkülönbözőbb társadalmi réteghez, korosztályhoz, foglalkozási csoporthoz tartozók írták. De ide sorolhatók a szentté avatási eljárás során keletkezett hivatalos levelek is a magyarországi és a római posztulátor, a posztulátor és a hazai püspöki kar, a posztulátor és különböző intézmények vezetői között, amelyek egy része merev hivatali stílusban, más része pedig magánlevelekhez közelítő stílusban íródott. Ez a kép tehát sok szubjektív elemet tartalmaz, tartalmazhat. Különösen erős a szubjektív hangvétel az imameghallgatásokról beszámoló levelekben, hiszen mindenki a saját élethelyzetét szövi bele a levelek és az imádságok szövegébe. A beszámolók nyilvánvalóan egyes szám első személyben íródtak, hiszen 3 Árpád-házi Szent Margit IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő hetedik gyermekeként a mongol invázió idején született, 1242. január 27-én. A nagy szorongattatásban az ország megmeneküléséért szülei felajánlották Istennek. Az ország megmenekült, bár romokban hevert. A gyermek Margitot a Nyulak szigeti domonkos rendi apácakolostorba adták (ez ma a Margitsziget Budapesten), gyerekkorától ott nevelkedett. Férjhez akarták adni többször is, de nem ment. - Az önfegyelem, a szeretet példaképe volt. Alázatos volt. Minden szolgai munkát szívesen elvégzett. Nagy vezeklő volt: éjszakáit imádságban töltötte. Békét teremtő volt apja, a király és testvére, István trónörökös között. - Fiatalon halt meg a kolostorban 1270. január 18-án, ott is temették el. Ünnepe január 18-a. A világ szentjei között az egyik legjobban ismert és tisztelt magyar szent Árpád-házi Szent Margit. Sírja 1541-ig volt háborítatlan a szigeten. Amikor azonban a Török Birodalom elfoglalta Budát, az ország fővárosát, az ereklyéket Pozsonyba, az új fővárosba vitték (ma Bratislava). - Halála után egy évvel, 1271-ben sírjánál csoda történt, akkor nyilvánult meg először az óhaj, hogy szentté avassák. De történetek csodák még életében is. A vizsgálatokat lefolytatták, s azok jegyzőkönyveit 1275-ben Rómába küldték. (Érszegi) Azokat azonban V. Ince hiányosnak minősítette. Az új vizsgálatok 1276-ban megtörténtek. A jegyzőkönyveket Avignonba küldték, de az ügy megállt. 1340-ben Károly Róbert, majd egy évszázaddal később Corvin Mátyás király próbálta sürgetni - siker nélkül. Csak 1638-ban elevenítette fel a domonkos rend az eljárást. Ám ekkor már új pert kellett indítani. Szentté avatási eljárása megindult tehát, de mindig elakadt. - Margit tisztelete azonban az elhúzódó és sikertelen eljárása ellenére Szent Domokos Rendjében élt. VI. Pius pápa 1789-ben engedélyezte tiszteletét és ünnepének megülését az erdélyi és több más egyházmegyében. 86
