Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Verebélyi Kincső: A szokáskutatás lehetősége az európai entológia keretében és azon túl
jelenség társadalmi használatával foglalkoznak. Érdekes, hogy az európai néprajzi szakirodalomban a rethinking és reinventing fogalmak és elméleti elemzések sokkal kevésbé fordulnak elő, mint az angloamerikai antropológiában. Leach nevezetes könyve óta (Leach 1966), számtalan meggondolásra késztető, hasonló problémalátó tanulmány jelent meg. (Banks 1999; Kratzmann 2004, 29-42; Löfgren 1989; Löfrgen 1990; Löfrgen 2001, 3-13; Sperber 1985; Hobsbawm-Ranger 1983; Hobsbawm 1987, 127-198; Koselleck 2006; Köstlin 1995; Schindler 2002) Magának Leachnek Lévi Straussról írt könyve is példa arra, hogy hogyan kell és lehet egy korábbi tudományos iskola téziseivel és alkalmazásainak lehetőségeivel szembenézni. (Leach 1989) Hasonló vita- és kritikai készséggel idehaza nem találkozunk. A tudományszak paradigmaváltásának szükségessége váltott ki némi vitát a nyolcvanas években nálunk. Ami már akkor is időszerű volt, ma még inkább az. (Niedermüller 1989; Niedermüller 1990; Hofer 2009; Hofer-Niedermüller 1988) Szokatlannak tűnő tematikák bevonása a tárgykörbe, kikeresztelkedések, divatosnak hit elméletek, másutt már réges-régen kipróbált, elhagyott módszerek kölcsönzése nem járulnak hozzá a paradigmaváltáshoz. Sem a szokáskutatásban sem más területeken. Az antropológia/etnológia valamelyik ágának felvállalása nem tudományos viták kereszttüzében érlelődött meg, hanem sokkal inkább egyének vagy kisebb kutatói csoportok elhatározásának az eredménye. A mai létező tudományos irányzatok kritikai számbavétele egyelőre hiánycikk. (Cseri-Kósa-T. Bereczky 2000)18 A szokáskutatás, mint a folklorisztika egyik területe, furcsa helyzetbe került. Míg a népzene és néptánc kutatása és egyetemi szintű oktatása önállóvá válva megvalósult, addig a népköltészet és a szokás kutatása, illetve oktatása nemcsak új megvilágításba, hanem a korábbiakéhoz képest háttérbe került.19 A szokások esetében a társadalmi tevékenységeknek olyan mezőjéről van szó, amely önmagában központi eleme lehet művelődéstörténeti vagy újabb fogalommal élve a kultúratudományoknak is. (Gemdt 2002) Paradicsomi helyzet az, hogy a kelet-európai országokban - nálunk is - még karnyújtásnyira van a hagyományos paraszti életvilág. Ennek az életvilágnak a dokumentációja mintegy kétszáz évre visszamenően olyan mennyisségben és összetételben (szöveg, hang, kép) van felhalmozva, mint kevés helyen Európában. A hétköznapi és ünnepi szokásesemények szintagmatikus és paradigmatikus tengelyek mentén való elhelyezésének segítségével a gondolkodás és cselekvéslogika olyan állapotát vagy állapotait lehet megismerni, mint amilyeneket a régebbi és gazdagabb források alapján például történészek tártak fel. A feudalizmusra mint társadalmi formára az említett tájakon igazán jellemző a longue durée, ami esetünkbe azt jelenti, hogy a tegnapi, tegnapelőtti paraszti gondolkodás - amelyet még felismerhetünk a mai formák mögött, nem megőrizte, hanem újra és újra létrehozta a világ megismerésének, a körülmények kezelésének azokat a módozatait, amelyek történetileg más társadalmi feltételek között évszázadokkal korábban eltűntek. A szokáskutatás leíró jellegű közlései csakúgy, mint az ugyanarról a tárgyról/témáról rendelkezésre álló, a múlt században vagy a 19. századán rögzített adatok: azaz mint empirikus módon tudomásul vett tények kezelhetők. Ezeket a tényeket többszörösen is megkonstruált kontextusok metszéspontjába állítva lehet valójában értelmezni. 18 Itt nem térhetünk ki az elmúlt évtizedekben az antropológia-néprajz szembeállítása személyi, hatalmi és kultúrpolitikai indítékainak az ismertetésére. Az egyetemi tanszékek névválasztásának a hátterében is több a praktikus indok, mint az elméleti álláspont. 19 Míg a szövegfolklorisztika a kezdetektől fogva egyik erőssége volt a hazai folklórkutatásoknak, addig ez ma már - néhány kutató erőfeszítéseitől eltekintve - nem mondható el. 73
