Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában
sa csak 1971-ben fejeződött be), valamint a német lexikográfia már a 19. század közepén mintaképpen szolgált más országok számára is. A korábbi előzmények után 1808-ban kiadott Conversations-Lexikon (később Brockhaus-Lexikon 1812-1820) nemzedékek számára volt fogalomtár. Közülük is kiemelkednek a 19. század legvégén létrehozott általános, sokkötetes lexikonok, mint az orosz Enciklopedicseszkij Szlovar Brokgauza i Efrorta (1890—1906, 86 füzetben/kötetben) és a cseh Ottův slovník naučný (1888-1909, 27 + 1 kötet). Jelentőségükre jellemző, hogy a cseh enciklopédia főszerkesztője évekig T. G. Masaryk volt. E klasszikus rendszerezések folytatása, új kiadása, újabban digitalizálása mindmáig többször is szóba került, és csakúgy generációk számára adott tájékoztatást, mint például a magyar Pallas Nagylexikon (1893-1897, 16 + 2 kötet), amelybe Katona Lajos professzor százszámra írt folklorisztikai cikkeket. Az e lexikon nyomába lépő Révai Nagy Lexikona ezeket átvette, minimális kiegészítést olykor a későbbi professzor, Solymossy Sándor adott. Érdekes körülmény volt, hogy amikor a megalakuló budapesti akadémiai Néprajzi Kutatócsoport (később -Intézet) a többkötetes új néprajzi kézikönyv előkészítésére gondolt (1967), a leíró jellegű címszavakhoz (pl. eszközök, viseletdarabok stb.) az akkor már mintegy 70 éves Pallas Nagylexikon „forrásmunkaként” szolgált, mivel az egykor leíró-tájékoztató szócikkek addigra a megváltozott „hagyományt” képviselték. Egyébként a végül is ötkötetes Magyar Néprajzi Lexikon is sajátos „világrekord”. 1977 és 1982 között jelent meg, mintegy 3500 nyomtatott lapon, úgy 10.000 rövidebb-hosszabb szócikkel. Az első kötet elején körülbelül száz cikkírót sorolnak fel, ám ezek száma később még nőtt is. Sajnos e lexikont tüzetes szakmai méltatás és kritika nem övezte. Azóta sem készült hozzá kiegészítés. Szerencsés körülmény volt, hogy a magyar néprajztudomány vezető intézményében, és a vitathatatlan „főnök”, Ortutay Gyula akadémikus életében készült el, ideológiailag elég szabad szellemben. Megvannak benne a „marxista” címszavak, ám például a „vallási néprajz” cimszavai is. Terminológiailag azt jegyezhetjük meg, hogy noha a szerkesztők törekedtek egységes és arányos fogalomhasználatra, ez végül is nem következett be. Például a „folklór” és „folklorisztika” és „néprajz” szócikkek teljesen más szavakat használnak, terjedelmi arányaik is váratlanok. A „munkásfolklór” szócikk megint más felfogást tükröz. A „nép” címszó négyféle szójelentést említ, és mindösszesen 5-6 mondatból áll, félhasábos szedéssel ez 20 sor. A lexikonban a szemközti lapon a „nemzetség-csúfoló” (nem „nemzetiség-csúfoló”!) vagy a templomi ülésrend címszavai terjedelmesebbek! A Magyar Néprajzi Lexikon pontos leírásokat ad, megengedő szerkesztési módja is helyeselhető. Ám nem tükröz valamely gondolati-fogalmi rendszert, és ha valaki minden fogalmi utalócímszót pontosan követ, legvégül sem kap világos képet arról, mit miért neveznek éppen úgy-Mindez nem vétség, hanem a hasonló többkötetes lexikonok gyakori velejárója. Nekem azért is van némi összehasonlítási alapom, mivel éveken át dolgoztam a magyar Világirodalmi Lexikon számára. Ez a voltaképpen egyre inkább túlméretezett lexikon végül is 1970 és 1995 között, 18 + 1 kötetben jelent meg. (Az utóbbi pótkötet, az időközben meghalt vagy felbukkanó írók adataival.) Terjedelme majd négyszerese (!) a Magyar Néprajzi Lexikonnak. Valódi szerkesztője, Szerdahelyi István kezdettől fogva nagy figyelmet szentelt elméleti címszavaknak, és a „társtudományok” bevonásának. Noha magam nem írtam meg minden ide tervezett címszót, számomra is meglepő módon majdnem 690, kéthasábos szedésü oldalt kitevő címszót (vagy részcímszót) írtam. Ezek zöme folklorisztikai vagy müfajelméleti jellegű. Komparatív irodalomtörténetként írtam a „bolondirodalomról”, „a boszorkányirodalomról”, az „ördögirodalomról”, sőt az „erotikus irodalomról” is. Felsorolhattam a fontosabb mesekatalógusokat, mondakatalógusokat. Voltaképpen szabad kezem volt a termi39
