Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában

Derrida, Foucault, Lyotard, sőt Lévi-Strauss és Geertz munkásságát. Könyve vége felé az „etnográfia” szót is használja, ám itt is Bronislaw Malinowski és Margaret Mead műveire utal. Egyszóval egyetlen „néprajzi/folklorisztikai” témát sem említ a kultúrantropológia posztmodemista változatában. Nyilván azért, mivel ilyenről nem tud.

Közép-európai társadalomtudományunkban az utóbbi évtizedben egyre többször hangzik el a „poszt-kolonialista” terminus is. Ennek eredete viszont egyszerű: a gyarmatosítás hagyományos rendszereknek a második világháború utáni szétesését követő időszakaszára utal. Valóban, ha az ember kézbe veszi mondjuk Edward W. Said könyvét (Culture and Imperialism - 1993), elgondolhatja, hogy a mi folklórunkra is alkalmazva, beszélhetne például arról, hogy a kereszténység, a szocializmus, az internet hogyan „gyarmatosította” a folklórt? Ám nem túl olcsó lenne egy ilyen terminológia pl. a mesemondó versenyek leírására? Nem inkább Said kedves példái, Verditől az Aida, Wole Soyinka vagy Salman Rusdie művei lennének az alkalmas terminológiakísérleti alanyok? Horni Bhabha, Gayatri C. Spivak neve is egyre többet szerepel (olykor imamalomszerüen, éppen hogy csak megemlítve). Ők még inkább távoli kultúrákról beszéltek. És a körünkben (Zágrábban) élő Slavoj Žižek felemlítése is gyakran csak azt jelzi - mennyire up-to-date a szerző. Az átnézett legfrissebb tanulmányokban nem láttam tőlük átvéve egyetlen csakugyan használható terminust. Évtizedekkel ezelőtt jobb volt a helyzet. A francia stmkturalizmus fénykorában az ezt követők eljárásait minden további nehézség nélkül lehetett alkalmazni a folklór vizsgálatában is.

Azért persze érdeklődéssel olvassuk a „munkásigazgatók”-ról vagy a „titosztalgiá”-ról (a Tito utáni nosztalgiáról) szóló közleményeket. Magam is bizony átnéznék bármely alapos tanulmányt a „kádárosztalgiáról” - csak azt nem tudom, nevezném-e a tárgykört „folklór”nak? Korábban egyszerűen „folklorizmus”-jelenségnek neveztük volna például a városi Euro fesztiválokat. Sőt az egyre szaporodó emlékműállításokat (egyszersmind emlékművek eltávolítását, megrongálását, összepiszkolását) vizsgálhatja ugyan a folklórkutató is, ám e témakör fogalmi hálója a Pierre Nora népszerűsítette megnevezés, „az emlékezés helyei” keretében használhatóbb. Manapság egyébként ez az egyik legközkedveltebb téma a mai társadalom leírói körében.

Még ennél is gyakoribb az „identitás”-kutatások száma. Ez azonban mára önálló kutatási ágazattá fejlődött, amelynek résztvevői gyakran egymás dolgozatait és fogalmit sem ismerik. Nem is tudunk most ezzel foglalkozni.

Gyakran az az ember benyomása, az egyszer már ,jól kitalált” fogalmakat az utókor vagy egyáltalán nem, vagy ellaposítva használja. A cseh és szlovák társadalomtudomány már a két háború között jelentős, összefoglaló fogalomként használta a vlastiveda megnevezést. (Sőt, később ennek „új”, szocialista változatát is.) Kézikönyvek készültek ilyen címmel, amelyekben a népi kultúra leírása egy nagyobb egységen belül és mind a természeti, mind a társadalmi leírások között jelent meg. Kiváló csehszlovák ötlet, találó terminus a „vlastiveda”! Kár, hogy (legalábbis tudtommal) régibb és újabb változatainak elméleti értékelése nem történt meg. Azért is tanulságos lenne ez, mivel például a demográfiai, statisztikai, szociográfiai, geomorfológiai, ökológiai keretek között a „népi kultúra” jelenségei egészen más dimenziókba kerülnek - és egész sor fogalmat nem is kell újra kitalálni, mivel ezek már a „keretekben” megvannak. (Zárójelben teszem hozzá, hogy a hasonló magyar megnevezés - honismeret - csak látszólag azonos tartalmú. Nálunk ennek nincs elmélete, és voltaképpen a „helytörténet” szinonimája, és ha néprajzkutatók mindig is részt vettek benne, mégis a lelkes helyi amatőrök dominálnak.)

Végezetül arról szólnék, hol nélkülözhetetlenek a fogalmak és terminusok? Természetesen a szótárakban és lexikonokban. Jacob és Wilhelm Grimm óriási méretű Deutsches Wörterbuch kötetei (megjelent 1854-től, az összegyűjtött anyag egészének kiadá-38