Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában
témáról, másutt a technológiáról, az ünnepekről - úgy általában. Ha kezünkbe vesszük a 2011/6. számot, benne megtaláljuk a zseniális fmnugrista mitológiakutató, V. V. Napolszkih tanulmányméretű recenzióját V. V. Pimenov: Osznovi etnológii c. kézikönyvéről (Moszkva, 2007, a moszkvai egyetem kiadása, 697 lapon), amely az egész világ népeit rendezné. A könyv teljes eszmei zűrzavart tükröz. A különböző kontinensekkel foglalkozó szerzők még a sztálinista- -brezsnyevista terminológiát sajátították el, ám ezt ma nem merik használni, cserébe hol ezzel, hol azzal kísérleteznek. Rögtön a nép/nemzetiség/törzs/etnikai csoport fogalmakat nem tudják egymással összevetve, következetesen használni. Mára elképzelésük sincs arról, hogyan rendszerezzék a társadalomtörténet világtörténeti távlatú fokozatait. Nem minden (mondjuk a zsúptetőről vagy a gombagyűjtögetésről szóló) tanulmányhoz kell háttérként kifejteni a világtörténelmet. Ám ha semelyik tanulmány hátterében sincs egyeztetett társadalmi „nomenklatúra”, a különböző témájú dolgozatok még csak nem is egyveleg vagy mozaik, inkább a bécsi Naschmarkt bolhapiaca jellegét képviselik. A (jaltai-) potsdami megállapodás után „Közép-Európában” mindenütt valóságos kampány, ülések, deklarációk, „élenjáró” szovjet szakkönyvek lefordítása jelezte az „új” gondolkodásmód és fogalmak győzelmét. Mára tragikomikus - ha még egyáltalán emlékezünk arra -, ahogy például a falusi plébános Kálmány Lajos hagyatékából Történeti és katonadalok címmel kiadott kötet vagy százoldalas bevezetőjében a magyar folklorista (Dégh Linda) ostorozza az angol imperializmusnak a szegény busmanokat és hottentottákat elnyomó „funkcionalista” néprajztudományát. Ám megértőbbé válunk, ha észrevesszük, a megjelenés éve 1952- vagyis ekkor még élt a Generalisszimusz. Az ateizmust (vagy legalább az antiklerikalizmust) kimutatni a folklórban az ilyen szerzők számára szinte gyerekjáték volt - az észt Loreida Raudseptől a cseh Otakar Nahodilig. A munkásfolklór kutatói (mint pl. a bolgár Nikolaj Kaufman, a cseh Vladimír Karbusický) később témát váltottak és olykor egészen a vallási folklórig jutottak el. Ami, ha színvonalasan művelik új kutatási területüket - nem baj. Csak a terminológiai tisztázottsághoz nem járul hozzá. Érdekes tény, hogy a gigantikus kampányok ellenére Közép-Európában nem készült elméleti szintű marxista néprajzi (vagy folklorisztikai) áttekintés. Voltaképpen az 1980 és 1985 között kiadott háromkötetes áttekintés: Etnografija na Bolgarija a legjelentősebb ilyen kísérlet (szerkesztette Veszelin Hadzsinikolov). Az első kötet az elmélet, mégpedig egy marxista társadalomelmélet etnografizálása. Ám a sokszerzős második (materialna kultúra), illetve harmadik (duhovna kultura) kötetekben ennek a marxizmusnak és elméletiségnek, terminológiának nem sok nyoma látszik. Amikor a „folklórt” három nagy területre bontják (világkép- ünnepek - művészet, ide értve a „szóbeliség”-et is) - egyfajta praktikus beosztást adnak, nem elméletet. Talán érdemes megemlíteni, hogy az „anyagi kultúra” ma ugyan igazán sokrétű fogalom, ám legújabb változataiban egészen más, mint amiről a néprajzosok szoktak írni. (Lásd pl. Dan Hicks - Mary C. Beaudry: The Oxford Handbook of Material Culture Studies. Oxford, 2010 - egy tipikusan kézikönyvnek szánt összegezés.) Nemcsak a bolgár kézikönyvben, hanem másutt és több Ízben is megkísérelték, hogy az „anyagi kultúra” kifejezést marxista ihletettségű fogalomnak nevezzék. Ez azonban nem igaz, pontosabban csak annyi igaz belőle, hogy a „tárgyi világ” és „szellemi világ” megkülönböztetése a buddhizmustól és Jézus Krisztustól Marxig, és régebbi magyar néprajzi kézikönyvig (A magyarság néprajza) sokfelé megtalálható. E négykötetes mű (megjelent 1933 és 1937 között) két-két kötete „tárgyi néprajz - szellemi néprajz” alcímet kapott. A második fogalom persze „fából vaskarika”, mivel a folklorisztika által vizsgált jelenségeket mind az „etnográfia” keretébe utalja. (Ellenkező érveléssel ugyanilyen alapon a kovácsmesterséget is beoszthatnánk egy „tárgyi folklór” keretébe.) Egyébként valamilyen „társadalom-néprajzi” részt már annak idején is terveztek Viski Károly és kollégái, ebből mégsem lett semmi. A munka 36
