Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában
Acta Ethnologica Danubiana 15 (2013), Komárom-Komárno Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában Voigt Vilmos La guerre du Golfe n 'a pas en lieu (Jean Baudrillard 1991) Egy előzetes és két zárójeles megjegyzés szükséges e dolgozat legelején. Az előzetes annyi, hogy most nem szükséges definiálnom az olyan fontos fogalmakat, mint a „folklór”, a „néphagyomány”, a „(hagyományos) népi kultúra”, „folklorisztika”, „etnográfia”, „néprajz” stb. - még akkor sem, ha mindezek mint tárgyfogalmak alaposan megváltoztak az utóbbi bő évszázad során, és ennek megfelelően „metafogalmak”-ként is lényegesen megváltoztak. Értsük rajtuk most azt, amit mindenki ért. Hasonlóan köztudottnak tekintjük „Közép-Európa” fogalmát is, noha jól tudjuk, hogy minden egyes ide sorolt országban mást és mást értenek ezen. És sosem náluk, hanem máshol találják meg „Kelet-Európa” határait, amitől minél távolabb szeretnék látni önmagukat. Természetesen időnként is eltérő módon. Ha ugyanis elkezdenénk e megnevezések értelmezését - főként ezek változatos történetét is figyelembe véve -, nem maradna helyünk a címben felvetett téma tárgyalására. Az első „zárójel” arra vonatkozik, hogy ha a témakör „aktuális” megjelenési módjait vizsgáljuk, célszerű előbb egy kicsit körülnéznünk: mi a helyzet a rokon tudományokban? Ha a folklorisztika aktuális témáit vesszük sorba, első tekintetre is feltűnik, manapság milyen sok, korábban nem tárgyalt téma, nem használt forrásanyag, nem kidolgozott módszer jelenik meg. Ám a többi tudományban is ugyanezt tapasztaljuk. Magam 1963-ban végeztem az egyetemet, és ekkortájt kezdtem foglalkozni irodalomtudománnyal és nyelvelmélettel is. Amikor nem sokkal ez időpont körül megjelent az akkor forradalmian újnak ható strukturalizmus, a generatív grammatika - ezeknek is lelkes híve voltam. Viszont ha ma kézbe veszem az ilyen tárgyú (irodalomtudományi, nyelvészeti stb.) publikációkat, ezeket alig értem, mivel az utóbbi évtizedekben annyi minden megváltozott. Volt némi részem a hazai kommunikációelmélet és kiváltképpen a szemiotika elterjesztésében - és mai óráimon vagy írásaimban magam olykor ugyanazt folytatom, amit majd fél évszázada elkezdtünk mégis szinte nem is tudom, mi is az, amiről fiatalabb kollégáink manapság írnak - sőt ez talán „n ’a pas eu lieu ”? Valahogy több ez, mint a közismert „generáció”-elmélet új változata, miszerint úgy harmincévenként nemcsak a „tudósok”, hanem a „tudások” új meg új nemzedéke jelenik meg. Most nagyobb a különbség 1960-1970 és napjaink között, mint az azt megelőző harmincnegyven évben volt. Mások az alapfogalmak, más az érvelés módja és célja. És ez az érzés nemcsak a folklorisztikában jelentkezik - sok más tudományterületen azonos. Kezembe vettem egy nagyon is közép-európai és igazán hagyományos folyóirat, a Zeitschrift für Balkanologie legutóbbi számát (48. évfolyam, 2012/1). Nagyon német és 33
