Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
A közép-európai folklorisztika időszerű kérdései c. nemzetközi konferencia előadásaiból - Voigt Vilmos: Az aktuális közép-európai terminátor a folklorisztikában
nagyon nemzetközi orgánum. A mostani számban ilyenekről olvasunk hosszú, teljes tudományos vértezetben készült írásokat: a sajátos román kultúrát bemutató, nagysikerű játékfilmek az utóbbi évtizedben - a bulgáriai képzőművészet 1989 és 1999 között - a külföldi tőkebefektetés elvárásai Koszovóban. Három vonásban „újak” az ilyen dolgozatok. Egyrészt a témák egészen „újak”: sikerfilmek, tőkemozgás. Másrészt a vizsgált jelenségek a legutóbbi társadalmi rendszerváltozás utáni korokból valók. A „ma” érdekli a kutatót és vélhető olvasóját egyaránt. Harmadrészt a felhasznált források kezelése is megváltozott. A mai tanulmányírók többé már nem idézik a „klasszikus” szerzőket és kézikönyveket, hanem a világhálóról tájékozódnak. Csoda, hogy még egyáltalán nyomtatott formában jelenik meg maga a Zeitschrift für Balkanologie! Azért idéztem német és nemzetközi távlatú kiadványt, nehogy arra gondoljuk: a változások egyetlen oka a pénzszűke, vagy csak egyetlen tudományos műhelyt érint. Ha ugyanezeket a jeleket észleljük: mondjuk a Slovenský národopis vagy a Fórum Társadalomtudományi Szemle friss évfolyamaiban - nem a néprajz/folklorisztika farka csóválja a mai társadalomtudományok nagykutyáját, hanem éppen fordítva! A második zárójel meg a következőképpen keletkezett. E dolgozat végiggondolása közben végigjártam a közelben található néprajzi intézmények „báziskönyvtárait”, hogy tudomást szerezzek az újdonságokról. Szándékosan nem a világhálón böngésztem, hanem a kinyomtatott folyóiratokat, évkönyveket és könyveket kerestem. Különösen az előbbiek igen tanulságosak a tekintetben, hogy egy-egy intézmény milyen profilt képvisel - és ebben hogyan tudja önmagát megfogalmazni? (A könyvek esetében ez ritkábban fordul elő. Az újabban - legalábbis Magyarországon - évente tucatszám (!) megjelenő születésnapi emlékkönyvek pedig még kevesebbet árulnak el tendenciákról és fogalmakról, az ünnepelt személyek méltatása a legtöbbször egyetlen szóval is jellemezhető: nem elméleti értékelés, hanem: bizantinizmus.) Itt és itt is több, az előbb említetthez hasonló megfigyelést tehettem. Minthogy Közép-Európáról (sőt sokszor Kelet-Európáról) van szó, örömmel konstatálhatjuk, hogy a néprajzi/folklorisztikai intézmények és kiadványaik végül is megmaradtak, újabban megszilárdultak, rendszeresen dolgoznak és publikálnak. 1989 körül mindenütt megvolt a veszélye annak, hogy a „létező szocializmus” korában kialakított és voltaképpen hasznosan működő néprajzi és folklorisztikai intézményeket bezárják, felszámolják a köztük eddigre kialakult konferenciázást és kutatóutakat. Még ma is csak rózsaszínű álom az a tudományos-szakmai szervezettség, amely úgy harminc-egynehány évvel ezelőtt Kelet-Berlintől Szófián át nemcsak Moszkváig és Leningrádig, hanem a Kaukázusig, olykor Mongóliáig, sőt akár Kínáig és Vietnamig terjedt - és folyamatos nemzetközi együttműködést eredményezett. Ez megnyilvánult a témákban (pl. néprajzi atlaszok, tematikus irodalomjegyzékek, Kárpát- Balkán etnográfia, betyárfolklór, gyakran „a szocialista átalakulás” bizonyos jelenségei stb.), praktikus szinten egy terminológiai hálót alkotott, és a „fontos” munkák ilyen távlatban, nemzetközi méretekben is megadták a biztos hátteret. Az etnoszról és a népről Julian Bromlej, a folklór elméletéről Viktor Guszev, a népi-nemzeti kultúráról Józef Burszta volt ilyen biztos kiindulópont. Ekkorra már nem sokan forszírozták az 1950-es években Wolfgang Steinitz által hangoztatott „demokratikus néphagyomány” kutatását, a Volkskunde és Völkerkunde összemosását. Noha éppen ez sosem volt „tervfeladat”, egyes körökben mégis elterjedt a „folklorizmus” kelet-európai (zömmel pozitív) értelmezése - szemben a nyugatnémet kutatók (köztük még Hermann Bausinger is) degradáló szóhasználatával. Az egykori folklorizmus-kutatásban is a sokszor citált müvek biztos terminológiai háttérnek látszottak. Mára ez (a terminusok használatában is megmutatkozó) rendszeres és folyamatos nemzetköziség eltűnt. 34
