Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)

Tanulmányok - Bausingr, Hermann: Hamupipőke. A mesei jelképek problematikájához

reálszimbólumokról, hanem rámutató szimbólumokról14 beszélhetünk. Amennyiben a szerző azt jelentette volna ki, hogy a szimbólumokat nem értelmezni, hanem felhasználni szándékozott, eljárásával szemben nem lehetnének ellenvetéseink.

Egy ilyen, a szimbólumok felhasználásának legitim formáját régóta ismeri és alkalmazza a pszichológia és pszichiátria egyaránt. Általános elfogadott eljárás, hogy egy beteg állapotát egy olyan tipussal való összehasonlítás révén jellemezzünk, amely sok esetben éppen a mesék világából származtatható. Az ilyen esetekben a Hamupipőkével való egybevetés rendkívül gyakorinak mondható15. A diagnosztika meghatározott orvosi helyzetekben a Hamupipőke kifejezést és képet alapjában véve ugyanolyan értelemben használja, ahogy azt a köznapi beszédben is tapasztaljuk. A mélylélektanra irányuló medicina számára az efféle alkalmazás különösen bevett gyakorlatnak számít, hiszen a személyiség-lélektan problémáinak a megoldását a kezdetektől fogva a néplélektan kutatási eredményeinek a bevonásával igyekezett elérni16. Amennyiben tehát újabban a néplélektani problémákat olyan személyiség-lélektani adatok alapján kívánják megoldani, amelyeket korábban éppen néplélektani szempontok alkalmazásával nyertek, a fenti megoldás - C. G. Jung munkái révén előkészített — tökéletes visszáját jelenti. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy ebben az esetben egy ismeretlent egy hasonlóan ismeretlen segítségével kellene megmagyarázni.

Alapjában véve tisztábbak, valójában azonban szegényebbek és egyoldalúbbak voltak a Freud nyomán megvalósult kísérletek, amelyek a pszichoanalízis szempontjait és eredményeit a néplélektan megoldatlan problémái megvilágítására igyekeztek felhasználni. A mesekutatás terén is született néhány közlemény, Franz Riklin Kívánságteljesülés és jelképrendszer a mesében című munkájától17 Bruno Jöckel Érési élmény a mesében című tanulmányával18 bezárólag. Ma már nem kell hangsúlyozni, hogy a mese cselekményeiben nem feltétlenül a szexuális jelképrendszer „speciális eseteiből”, és nem bizonyos, hogy a szexuális érési folyamat élményeiből táplálkozik.

Hedwig von Beit érdeme, aki A mese szimbolikája című, Jung kutatási eredményein nyugvó munkájában19 ezeket az egyoldalúságokat meghaladta, s a mese szimbolikáját a legkülönfélébb tudományos irányzatok módszerei segítségével vizsgálja és magyarázza. Magyarázataihoz az egyéni álomélményekből leszűrhető tanulságokat ugyanúgy kamatoztatja, mint a primitív szokásokat, vagy az európai néphit jelenségeit, a vallástudomány szempontjából magyarázott szimbólumjelentéseket éppúgy, mint a különféle történeti adatokat és irodalmi párhuzamokat. Értelmezései során nem az egyedi meseformákból indul ki, hanem egy adott típusnak mindig több variánsát vizsgálja, s azokból vonja le következtetéseit. Hedwig von Beit meggyőződéssel vallja, hogy az emberi lélek gazdag és bonyolult világának csak ilyen sokrétegű és sok szempontú elemzés felelhet meg.

14 A reál- és rámutató szimbólumhoz, továbbá általában a szimbolika filozófiai megközelítéséhez lásd Thiel, Manfred: Die Symbolik als philosophisches Problem und philosophisches Aufgabe. Studium Generale 6 (1953), 235-256. p. főleg: 244). Látható, hogy rendkívül sokrétű szimbólumfogalmakkal lehet dolgunk, s miközben jelen esetben a mai kutatás felé mutató összekötő szálakra kívánunk csak rámutatni, a szimbolikust egyértelműen nem definiáljuk, ám a továbbiakban azért majd még jobban körbeírjuk.

15 Dr. med. Hans Fink (New York) szíves közlése.

16 Vö. Freud, Sigmund: Totem und Tabu. Einige Übereinstimmungen im Seelenleben der Wilden und der Neurotiker. Lepzig - Wien: Hugo Heller& CIE 1913. Magyarul: Totem és tabu. In uő: Tömegpszichológia. Társadalomlélektani írások. Budapest: Cserépfalvi 1995, 23-157. p.

17 Riklin, Franz: Wunscherjiillung und Symbolik im Märchen. Wien: Heller 1908 /Schriften zur angewandten Seelenkunde; H. II/.

18 Jöckel, Bruno: Das Reifungserlebnis im Märchen. Psyche 1, 1947/48, 382. p.

19 Beit, Hedwig von: Symbolik des Märchens. Versuch einer Deutung I. Bem: A. Francke 1952.

14