Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2013 - Acta Ethnologica Danubiana 15. (Dunaszerdahely-Komárno, 2013)
Tanulmányok - Bausingr, Hermann: Hamupipőke. A mesei jelképek problematikájához
Acta Ethnologica Danubiana 15 (2013), Komärom-Komärno Hamupipőke1 A mesei jelképek problematikájához Bausinger, Hermann Aki a mese szimbolikájához kritikusan közelít, rendkívül ingoványos talajra téved: számos kísérlet létezik a mesék képeinek és cselekményeinek olyan titkos üzenetként való olvasására és magyarázó értelmezésére, amelyek egészen konkrét világnézeti és vallási összefüggésekhez vezetnek. Ez még mindig érvényes: mindenekelőtt a népszerűsítő meseinterpretálások kínálnak nagyon gyakran pszichoanalitikus-szexuális, antropozofikus, mágikus-archaikus vagy éppenséggel keresztény magyarázatokat. Éppen ezért a csaknem hatvan esztendeje íródott tanulmány ma sem tekinthető meghaladottnak. A meséket sokféleképpen lehet értelmezni, magyarázni: s mindebből adódóan a legkülönfélébb élethelyzetekben lehetnek segítségünkre (Verena Kast svájci kutató egy sor kiadványával bizonyította ezt). Ezt a sokértelműséget, egyszersmind a mese egyszerű tartalmát, kerek formáját tagadjuk meg azonban azzal, ha a történeteket egyetlen pályára akarjuk kényszeríteni. Hermann Bausinger Tübingen, 2012. február 29. Ha a népmesék értelmezési lehetőségei kerülnek szóba, elsőként általában a 19. századra tekintünk vissza és a különféle mitológiai irányzatokra gondolunk: Adalbert Kuhn ég- és felhőmitológiájára (Himmels- und Wolkenmythologie) például, vagy éppenséggel Emst Siecke holdmitológiájára (Mondmythologie). A 20. század azonban, annak is elsősorban az első világháborút követő időszaka, szintén nagy számban eredményezett különféle meseértelmezéseket. Megragadásuk, besorolásuk azonban már problematikusabb, hiszen nem lehet őket az európai léptékű, nagy késő romantikus irányzatokhoz sorolni. Ezek az értelmezési kísérletek viszont mindig egy irányba mutatnak, amelyek a saját belső lényegükből adódóan bármiféle nemzetek feletti érvényességet nélkülöznek: mint ezen időszak annyi minden más kulturális jelensége esetében, úgy a mesék viszonylatában is népi-nemzeti magyarázatokkal van dolgunk. Noha ezeknek a munkáknak teljességgel tudománytalan volta látszólag feleslegessé tesz bármiféle vitát, bizonyíthatóan széles körű elterjedtségük, máig érő hatásuk mégis indokolja rövid, kritikus bemutatásukat. Még akkor is, ha ezek a mostani (kritikus) szemlék legfeljebb a szimbólumkutatás története, és semmiképpen nem a jelenségek értelmezése szempontjából lesznek gyümölcsözőek. 1 1 Hermann Bausinger tanulmányának fordítása a következő szövegközlés alapján készült: Aschenputtel. Zum Problem der Märchensymbolik. Zeitschrift für Volkskunde 52 (1955), 144-155. p. 11
