Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére

ugyanakkor a Grimm fivérek által a magyar kutatókhoz intézett leveleket, illetve azok válaszait csak néhány magyar publikációban találjuk, és ezeket a német kutatók csak közvetetten ismerik.9 Gyakran hivatkozunk rá, hogy a Gyermek és családi mesék harmadik kiadásának megjegyzéseiben (1836-ban) Wilhelm Grimm foglalkozik Georg Gaal 1822-es német nyelvű magyar mesegyűjteményével (amelynek stilizálását nem tartja megfelelőnek).10 A magyar népmesék német fordításai közül (tehát az olyan publikációk közül, amelyek magyarul korábban már megjelent mesék német fordításait hozzák) a Georg Stier által megjelentett gyűjtemény (aki Erdélyi János háromkötetes Népdalok és mondák11 [1846-1848] című publikációjából válogatott) szintén kapcsolatba hozható a Grimm fivérek népmesegyűjtő tevékenységével. A magyar mesekutatás történetében ezzel kapcsolatban megjelentek az első szakkritikák is magyar kutatók tollából; némely szerző, mint például Ipolyi Arnold is12, egészen bizonyosan ismerték a Grimm fivérek tevékenységét. Azzal sajnos még senki nem foglalkozott, hogy 1856, a Kinder- und Hausmärchen teljes kiadásának megjelenése előtt mely magyar népmesék jutottak vagy juthattak el a Grimm testvérekhez. Ebben az időben már csak Wilhelm Grimm foglalkozott mesékkel. A magyar és a nemzetközi mesekutatás átfogó történetét is magába foglaló, Johannes Bolté és Georg Polívka által összeállított Anmerkungen egyes (nem csak magyar vonatkozású) fejezeteit magyar folkloristák írták. Voltaképpen ma már ez az anyag, magyar vonatkozásban is, kiegészítésre szorulna.13

A következőkben a Grimm-évfordulók kutatási eredményeire kell rámutatni. Hogy a Grimm testvérek mesekiadói tevékenységének korszakalkotó a jelentősége azt már a kortársak, főleg a 19. század második felében is felismerték. Ennek a korai időszaknak a magyar kapcsolatait a jövőben még alapos kutatásoknak kellene tisztázniuk. Wilhelm (1860), majd Jacob (1863) halála kapcsán megjelent nekrológok ezekre a kapcsolatokra legalábbis utalnak. Jacob Grimm haláláról Magyarországon Riedl Szende14 és Petz Gedeon15 emlékeztek meg, ám ők elsősorban mint nyelvészt és fdológust, és nem mint folkloristát méltatták. Közvetlenül Jacob Grimm halálát követően megjelentek viszont Magyarországon olyan nekrológok is, amelyeknek a kutatás mind ez ideig nem szentelt kellő figyelmet.16 Ezek közül való a követ9 Vö. Daffis, Hans: Inventar der Grimmschränke in der Preuß. Staatsbibliothek. Berlin: Karl W. Hiersemann 1923 /Mitteilungen aus der Preußischen Staatsbibliothek 5/. Mivel a dokumentumok egy része a második világháború alatt elpusztult, bizonyos adatok csak a Daffis-féle publikációban maradtak fenn. Denecke (3. sz. lábjegyzet) nem hoz konkrét hivatkozásokat a magyar adatokra (174-175), ezeket magyar kutatók tárták fel.

10 Ezt a vonatkozást már Katona Lajos is említi: A magyar népmese irodalma I. Magyar népmese gyűjtemények. Ethnographia 5 (1894), 53. p. Katona Lajos tanulmányainak későbbi, kétkötetes gyűjteményéből ez a dolgozat sajnálatos módon kimaradt, és ennek megfelelően a későbbi magyar folkloristák figyelmét is általában elkerülte.

11 A kor szóhasználatában a mondák terminus meséket (is) jelent. A ford. megj.

12 Ipolyi Arnold: A magyar népmeseügy és különösen Gaal György mesegyűjteménye. Új Magyar Múzeum 1 (1858), 413—424. p. Ipolyi tevékenységéhez, további irodalommal lásd az általam írt címszót az Enzyklopädie des Märchens megfelelő kötetében (5. Berlin-New York: Verlag Walter de Gruyter 1993, 241-244. hasáb). Magyarul vö. Ortutay Gyula: Ipolyi Arnold. In uő. Halhatatlan népköltészet. Néprajzi vázlatok. Budapest: Magvető 1966, 73-82. p. Továbbá: 1. sz. jegyzet.

13 A Bolté és Polívka-féle kutatástörténet nagyjából az első világháborúig nyúlik. Az újabb mese-kutatástörténeti kézikönyv (Märchen und Märchenforschung in Europa. Ein Handbuch. Hrsg, von Diether Röth und Walter Kahn. Frankfurt am Main: Haag + Herchen 1993) további áttekintést ad a magyar mesekutatásról (Kovács Ágnes-Benedek Katalin: Die Geschichte der ungarischen Volksmärchensammlung: 279-288., 323-325. p.); ez nagyjából 1989-ig veszi számba az eredményeket. Ahhoz azonban túl rövid, hogy a magyarországi Grimmhagyomány hatásárairól behatóbban értekezzen.

14 Riedl Szende: Emlékbeszéd Grimm Jakab felett. Budapest: Eggenberger-féle Akadémiai Könyvkereskedés 1873 /Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből 3/9/

15 Petz Gedeon: Grimm Jakab emlékezete. Egyetemes Philologiai Közlöny 9 (1885), 218-221. p.

16 Grimm Jakab. Koszorú 2 (1863), 402. p.; Grimm Jakab Lajos. Magyar Tudományos Akadémiai Almanach 1864, 276. p.

29