Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére
kező alcím alatt megjelent hír is: „+ (Grimm Vilmos) a nagy német nyelvtudós és a német gyermekek kedvencz mesélő bácsija, dec. 16-án Berlinben meghalt”17 Ebben az időben a Grimm-mesék már a magyar publikum körében is jól ismertek voltak. Az 1885-ös első nagy Grimm-emlékezéshullámmal hozható kapcsolatba Petz Gedeon fentebb már említett cikke. Tudomásom szerint az 1935-ös Grimm-tisztelgésnek nem volt különösebb magyarországi visszhangja. A Wilhelm Fraenger és Wolfgang Steinitz által kezdeményezett, 1963-ban megjelent kelet-berlini ünnepi kiadványban a Grimm testvérek magyarországi hatásáról Ortutay Gyula közölt egy áttekintést. Tanulmányához háttéranyag, illetve a Grimm-mesék magyarországi kiadásai jegyzékének elkészítését kérte tőlem.18 A nyugat-német, marburgi Grimm-emlékkötet számára viszont Kozocsa Sándor készített el egy hasonló bibliográfiát a Grimm-mesék magyar fordításairól.19 Noha kölcsönösen nem tudtunk egymás tevékenységéről, a két végeredmény csak néhány részletkérdésben tért el egymástól.20 A későbbi adatokat, kiegészítéseket akkor még senki nem végezte el. Ennél is súlyosabb probléma, hogy a magyar folkloristák az 1963-ban, illetve később megjelent, a Grimm-filológia szempontjából rendkívül fontos köteteket nem olvasták, ily módon az utóbbi évtizedek német kutatási eredményei számunkra gyakorlatilag ismeretlenek maradtak.21 Az 1850-1870 közötti időszakra vonatkozó, Sándor István-féle magyar néprajzi bibliográfia viszont hoz néhány új, korábban figyelembe nem vett adatot.22 A fentieknek megfelelően tudunk a következőkben a Grimm-mesék magyarországi hatásáról új áttekintő képet nyújtani. Adataim alapján gondolhatta Ortutay Gyula 1963-ban, hogy az első magyarországi mesekiadvány Nagy István munkája volt, és két kötetben, Grimm gyermek s házi regék cím alatt 1861-ben jelent meg Pesten. A következő, Halász Ignác fordításában, Gyermekmesék címen látott napvilágot. Ortutay azt is feltételezi továbbá, hogy a Grimmmesék Magyarországon elsősorban népszerű kiadványok formájában terjedtek. Adataim alapján a Grimm-mesék az 1861 és 1963 közötti időszakban 222 alkalommal, 76 kiadásban, 1945 és 1963 között több mint fél milliós (!)23 példányszámban jelentek meg. Azóta ez a szám természetesen tovább emelkedett. Akkori becslésem alapján a Grimm-mesék Magyarországon, 1963-ig mindösszesen legalább 20 000 nyomtatott oldalon jelentek meg. Ezek közül sajnos csak egyetlen-egy kötet tűzte ki céljául az eredeti Grimm-meséknek változtatások nélkül való közlését. Minden más, a gyerekeknek és a szélesebb közönségnek szánt kiadásban a fordító, szerkesztő, kiadó gyakorlatilag kénye-kedve szerinti változtatásokat hajtott végre. A történet 17 Vasárnapi Újság 1860/1, 11. p. 18 Jegyzékem Ortutay cikke magyar kiadásának mellékleteként jelent meg (lásd az 1. sz. jegyzetet). Vö. Voigt Vilmos: A Grimm-mesék magyar fordításai. Ethnographia 74 (1963), 336-338. p. 19 Kozocsa Sándor: Grimmsche Märchen in Ungarn. Hessische Blätter für Volkskunde 54 (1964), 559-574. p. Ugyanez az évfolyam mint önálló kiadvány is megjelent: Brüder Grimm Gedenken 1963. Gedenkschrift zur 100. Wiederkehr des Todestages von Jacob Grimm. Marburg: Eiwert 1964. 20 Egy könyvismertetésemben számba vettem az eltéréseket, és néhány kiegészítő adatot is hoztam. Voigt Vilmos: Újabb adatok a Grimm-mesék magyar fordításaihoz. Ethnographia 75 (1964), 298. p. Kiegészítéseim azonban szintén csak az 1963-ig terjedő időszakra vonatkoznak. 21 Vö. Tamói László-Voigt Vilmos: Jakob Grimm és Tarnói László: Wilhelm Grimm. In Világirodalmi lexikon III. Szerk. Király István-Szerdahelyi István. Budapest: Akadémiai Kiadó 1975, 760-761., illetve 761-762. p. Az idézett szócikkek adatgyűjtései 1972-vel zárulnak. 22 Sándor István: A magyar néprajztudomány bibliográfiája. 1850—1870. Budapest: Akadémiai Kiadó 1977, lásd a névmutatót. Néhány további adatunk ebből a bibliográfiából származik, ám pótlásokkal és javításokkal. 23 Ortutay 1963, 330. p. 30
