Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Vas Kinga: Fehérlófia és a mese morfológiája
2. A varázsmesék szerkezetéről V. J. Propp, kutatásai alapján, négy tételben foglalta össze a varázsmesék, más néven tündérmesék közös szerkezeti jellemzőit. Mindenek előtt megkülönbözteti a tündérmesék állandó és változó komponenseit. A meseszereplők funkciói az állandó komponensek közé tartoznak, míg attribútumaik a változó komponensek közé. Az attribútum alatt a szereplők külső tulajdonságait, korukat, nemüket, különleges külső vonásaikat értjük. Hat rájuk a történelmi helyzet, szomszéd népek eposzvilága, írásbeliség, vallás, a keresztény és a helyi hiedelemvilág. Megfigyelhető, hogy a különböző névvel ellátott szereplők azonos módon cselekednek. Bár a szereplők száma korlátlan, az ismétlődő funkciók száma csekély marad és előfordulási sorrendjük szabályok által meghatározott, állandó. Tehát, míg a szereplők nevei változhatnak, funkcióik szigorúan változatlanok maradnak. Ebből kifolyólag célravezető eltekinteni attól, hogy ki és hogyan cselekszik, helyette figyelmünket arra fordítani, hogy mit cselekszenek, vagyis a szereplők funkcióira összpontosítani, mivel ezek tekinthetők a mesék tartós elemeinek. Más szóval a funkciókat tekinthetjük a mesék alapvető alkotórészeinek. Második tételében mutat rá Propp a varázsmesékben előforduló funkciók feltűnően korlátolt voltára. Összesen hét szereplőt és harmincegy funkciót nevez meg, melyek segítségével bármely varázsmese képletekbe foglalható, illetve képletek segítségével leírható. Mit eredményez a szereplők, és főként a funkciók meglepően alacsony száma? Ez a szigorú szabályszerűség a mesék érdekes kettősségét vonja maga után. Egyfelől megfigyelhető, hogy a meséket páratlan változatosság, gazdagság, színesség jellemzi, másfelől viszont, ha közelebbről szemügyre vesszük őket, feltűnik egy fajta hihetetlen monotónia. Fontos megjegyezni, hogy egy mesének nem feltétlenül kell tartalmaznia az összes fűnkciót, egyesek kimaradhatnak, a sorrend azonban ez esetben is azonos marad. Ezt fogalmazza meg Propp harmadik tézisében. Ezen funkciók kölcsönös kapcsolatának a vizsgálata során jutott Propp negyedik tételének megfogalmazásához, miszerint valójában az összes varázsmese szerkerete egyforma. Most pedig vegyük sorra a mese funkcióit, mégpedig a meghatározott sorrendben, ahogy minden mesében lehetőség szerint előfordulnak. 2.1. A varázsmesékben szereplő funkciók A mese minden esetben egy úgynevezett kiinduló szituációval kezdődik. Ebben a részben ismerkedünk meg a leendő hőssel, családi állapotával. A kiinduló szituáció nem tartozik a szerelők tényleges funkcióihoz, mégis szövegtani szempontból elengedhetetlenül fontos. A kezdő szituációt az elemzés során i betűvel jelöljük. A Fehérlófia esetében kezdő szituációnak tekinthet, amikor megtudjuk, hogy a fehér lónak fiú gyereke született, akit hét, majd ismét hét esztendeig szoptatott, annak érdekében, hogy elég erős legyen. A kezdő szituáció után következik a mesékben a funkciók sora. Az áttekinthetőség kedvéért felsorolom a harmincegy funkciót, ahogy azokat Propp meghatározta, abban a sorrendben, ahogy a mesékben felbukkannak. Ezen a ponton nem tartom fontosnak a funkciók részletes ismertetését, valamint az összes alcsoport felsorolását, a továbbiakban viszont sor kerül egy konkrét mese, a Fehérlófia elemzésére, akikor bemutatom a funkciók konkrét megvalósulásaikat. Tehát a mesékben potenciálisan előforduló harmincegy funkció a következő: 66
