Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)

Tanulmányok - Agócs Attila: Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz

Tuna letáčik ňedoleťí, ňie ešťe človiečik, abi tu prišoT, Žena moja, človečina smrdi. Daj že mi ho sem, nag ho zjem! (Idáig a madár sem tud elszállni, nemhogy ember el tudna ide jönni; Feleségem, emberszag bűzlik, add csak ide, hadd egyem meg!), cigány nyelvű válto­zatával viszont meséiben nem találkozunk. Meséiben néhány állandósult szófordulat kötődik a táltos lóhoz és a csodakardhoz is: Ako ideme? Ako vietor? Ako slunce, čo náz ňigdo nebu­de počuť? - No tag, len abi sa aňi tebe ňidž nestalo a aňi mňe (Hogy megyünk? Mint a szél? Mint a nap, hogy senki nem fog hallani minket? - Nohát, csak úgy hogy se neked ne essen semmi bajod, se nekem); Šablička moja, rúp! (Kardocskám, vágj!); Seč samomeč, tí hlavi! (Vágj élő kard, vágd le a fejeket!). Rövidebb állandó fordulatai közül a következő példákat emelném ki: sin oca poslúchol (a fiú az apjára hallgatott); luckím hlasom prehovoril (emberi hangon szólalt meg); keťsa napijem, môžem biť... (ha teleiszom magamat, lehetek egy...). A Rimakokován élő Michal Žigmund meséiben a következő szóforulatokkal találkozunk: ja t’i budem na pomoci (segítségedre leszek); ak to nesplníš, o hlavu prídeš kraččí (ha nem telje­síted, egy fejjel rövidebb leszel) és a čo čerd nechcel (és mit nem akart az ördög). A magyar letelepedett cigányság meséiben teljesen más, a magyar mesehagyománnyal egyértelműen összefüggő, állandósult szókapcsolatokat fedezhetünk fel. A bellényi Ruszó Kálmán szövegeiben a következő fordulatok jelennek meg: kerekedett égy borulás; egy ütés­re, egy koppantásra egy kardot csinálj belőüle; ha të fogadtai nenédnek, én rnë fogadlak bátyámnak. A legkifinomultabb stíluselemeket a terepmunka során felgyüjtött Várgedén élő egyedüli analfabéta adatközlő használta: së nem iszok, së nem ëszëk a házadná, még én ezt a három tesvérëmët më nem keresëm; országot-világot próbányi; ôlre-ë vagy kardra', kedves édës gaz­dám; édës kedves szívem szép szerelmi; az ëgyik jobbra, a másik më balra mént; kisebb szög­ró' a nagyobb szögre akassza a kardot. 3. Mesezáró formulák A rimakokovai Vojtech Oláh záróformuláiban a mesehős lakodalmának különböző terjede­lemben megrajzolt képeit írja körül. A „nagy lagzin“ (baro bijav) mindenki szórakozott (ettek, ittak, énekeltek, mulattak), a fiataloknak sok gyerekük született. A lakodalom leírása és a jelenlévők enumerációja után következik a szükebben értelmezett mesezáró formula. A mesemondó a záróformulákban gyakran „én-formában“ is színre lép, elmondja ugyanis, hogy maga is jelen volt a lagziban. Ezekből a formulákból azonban hiányzik egy motívum, mely a magyar és szlovák formulákban rendszeresen megjelenik ezután a jelenet után, mégpedig a mesélő csodás visszatérése a hallgatósága közé (Gašparíková 1986, 51; Kovács Benedek 1990, 24): No, a bola svadba a na tú svadbu tancovali, mulatovaľi a ešťe aj ja som tam pri­tom bou a rospráuki koňec (No, és lakodalom volt, és azon a lagzin táncoltak, mulattak és még én is ott voltam, és vége a mesének). A mesemondón kívül gyakran felsorolásra kerül­nek a lakodalom résztvevői között családjának más tagjai is: No, a ja som tam vuóbedz hechí­­bau pomedzi nimi z mojimi sestrami. Mulatovalo sa, pilo sa, tag sa skončilo (No, és én egyál­talán nem hiányoztam közülük a nővéreimmel együtt. Mulattunk, ittunk és így lett vége); Me sťomahi odoj, cele endaňa, baro bijav, čhave sťa len buth. Te na dživen, ži akaňi te muľahi (En is ott voltam az egész családommal, nagy lagzi, sok gyerekük volt. Ha nem élnek, már meghaltak) vagy Oj, baro bijav kérd’, ajso bijav, lavutára odoj ajse lavutara. Khelasahi, pija­­sahi, čhaven ste aťi odoj hoj čak. Ta p oda bijav te me sťomahi sa le čhavenca. O čhaja khel­­nahi, mulatinahi, čardaša avri marnahi, ta mro čhavo o Bengasi kaj avri hi odoj, čak pijela­­hi, ta avka i paramisa ačhiľa (Ej, nagy lagzit csináltak, olyan lagzit, hegedűsök voltak ott, olyan hegedűsök. Táncoltunk, ittunk, olyan sok gyerek volt ott, hogy csak. És azon a lako­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom