Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Agócs Attila: Jegyzetek a gömöri cigányság varázsmeséinek interetnikus vonatkozásaihoz
dalmon én is voltam az összes lányommal együtt. A lányok táncoltak, mulattak, csárdásoztak. Fiam Bengusz is, aki ott van kint, csak ivott és így a mesének is vége lett). Ezekben a záróformulákban említést nyerhettek a lagzis vendégek között a hallgatóság tagjai is. A klenóci Ján Radié az említett formulák jelentős mértékben redukált formáit alkalmazta: Sťa bijav, mulačago sťa odoj, pijenahi, odoj sťa. (Lagzi volt, vendégség volt ott, ittak ott, ott történt) vagy Pijenahi (Ittak). Szorosabb értelemben vett záróformulákként Oláh gyakran teljesen egyszerű megfogalmazásokat használt: rospráuki kohec (a mesének vége); tag sa skončilo (így vége lett); roma nyelven: ta avka i paramisa ačhiľa (és így a mesének is vége lett). Szövege lezárására gyakran szolgált a bővebb žili do dneska, kim nepomreli (máig éltek, ha meg nem haltak) formula. Cigányul hasonló jelentésű, de jóval pontosabban rögzült formulát alkalmazott The na mul’e, ži akaňi dživen (Fia nem haltak meg, máig élnek)15. Ez a változat összefügghet a magyarországi letelepedett romák formuláival, melyekről Vekerdi József eképpen vélekedik: „A zárófurmula is szigorúan kötött: te na múlja t akának džível »ha meg nem halt, ma is él«... A szórend mindig ez, a magyartól eltérőleg (»ma is élnek, ha meg nem haltak16 17«). A záróformula használatát erősen megkívánja a cigány meseérzék“ (Vekerdi 1974, 76). Abban az esetben, ha a narrátor nem az említett formulát használja a mese lezárására, hallgatói figyelmeztetik, hogy a mesét még nem fejezte be. Ilyen helyzetben született a bellényi Ruszó Kálmán meséjének kettős befejezése is: Ëgy nagy lagzit csapott osztan. Oszt akkor így vót, mese vóut, több së vót. Ha több is lëtt vóuna, tovább is folytattam vóna. Valaki a hallgatóságból hozzátette: Most is élnek, ha më nem halnak, amit Ruszó szinte szószerint megismételt. Szlovák nyelven Vojtech Oláh a többségi környezet formulájára emlékeztető alakot használ: žili do dneska, kim nepomreli (máig éltek, amíg meg nem haltak). Fordított sorrendben találkozunk a formulával a Rimakokován élő Michal Zigmundnál: Pokial nezomreli, tag aj dodňeska žijú (Fia meg nem haltak, akkor máig is élnek). Amikor a záróformulát másodszor használta, hozzátette: No kohec. (No, vége). Oláhnál azonban a roma nyelvű változatok esetében olyan alakkal is találkozunk, mely a többségi környezet meséivel és a más országokban élő romák szövegeivel összevetve teljesen ellentétes logikát tükröz: Te na dživen, mul’e ži akaňi. (Fia nem élnek, mostanra már meghaltak). A Dobócán élő Szitái Gyulánál csak egyetlen záróformulát sikerült rögzítenem: így osztón ének, hogyha më nem haltak. Ennyi drága öcsém az összes és lëgyé velë szërëncsés, evvel a szavakval. Két varázsmeséjének lezárására a várgedei Kikíny József a klasszikus, legelterjedebb magyar záróformulát alkalmazta: Mese vót, most is ének, ha më nem haltak, míg harmadik meséjét a következő formulával zárta le: Nagy lagzit csaptak, faggyút szartak, most is ének, ha më nem haltak11. A rimapálfalai Lakatos Adolf hosszabb formulái mellett a következő rövid változatot is használta: Mese vót, több së vót. A példákból minden további mélyebb elemzés nélkül is egyértelműen látszik, hogy a szlovák letelepedett romák mesealakjainak nevei - függetlenül az előadás nyelvétől - egyértelmű kapcsolatot mutatnak a szlovák népmesehagyománnyal, míg a magyar letelepedett cigányok meséi a magyar népmesékkel állnak szoros összefüggésben (az összetett leíró nevekkel jelölt 15 A varsányi Berki János szintén ezzel a formulával zárta le a nagy lagzi képeit: „Ha na műje, ť akanig dživen. (Ha nem haltak meg, máig élnek)“ (Vekerdi 1981, I: 332-333). 16 Ezt a változatot használja cigány nyelven Bede I. rimóci mesemondó is (Magyarország, Nógrád megye): ,,T’ akana dživen ha na muljas“ (Vekerdi 1981,1: 340-341). 17 A rimapálfalai Lakatos Adolfnál: Faggyút szartak, anná világítottak, talán most is élnek, ha më nem haltak. 61
