Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Voigt Vilmos: Németországból, Ausztrián keresztól Magyarországra. Grimm hatás a magyar népmesére
pikantériája, hogy a fentebb említett egyetlen kiadás24, amihez Ortutay Gyula írta az utószót, egy író (Gyurkó László) által válogatva, egy költő (Urbán Eszter) által szabadon magyarítva voltaképpen ismét csak egy parafrázis, és nem az eredeti Grimm szövegek pontos magyar fordítása! Az óriási magyar Grimm-meseanyagból, ami ma több mint 100 kötetet tesz ki és lassan a kétharmad milliós példányszámot is meghaladja, csak egy dolog hiányzik: legalább egyetlen Grimm-meseszövegnek a bármiféle változtatás nélküli, szószerinti magyar fordítása! Erre akkor is szükség lenne, ,ha tudjuk, hogy mennyire bonyolult és többszörös átdolgozásokkal tarkított előtörténete van még a Gyermek- és családi mesék eredeti német kiadásának is. A Gyermek- és családi mesék mai teljes és aktuális magyar fordítása csak 1989-ben jelent meg25. Ez egy kétkötetes népszerű gyűjtemény26, és nem egy tudományos kiadás27 alapján készült fordítás. A fordítók (és az utószó szerzői) Adamik Lajos és Márton László. A könyv Wilhelm Grimm előszavával nyit (Berlin, 1843 tavasza), ezután jön az eredeti kiadás előszava (Kassel, 1819. július 3.), majd 199 mese következik. A két fordító utószava (659-672. p.) egy viszonylag jól megalapozott szövegtörténetet és egy, inkább irodalomelméleti, mint folklorisztikai irányultságú hatástörténetet ad. Csak most született meg tehát az a fontos könyv, amely a „magyar” Grimm-mesék elemzésének egyáltalán az alapja lehet. A folyóiratokban és egyéb helyeken szórványosan megjelent mesefordításokat ma még nem tudjuk áttekinteni. Ami az önálló köteteket illeti, a legkorábbi az 1860-ban Bodrogi Lajos által jegyzett, A regélő tulipán. Dalok és mesék című gyűjtemény. Az itt közölt nyolc mese közül több a Grimm-gyűjteményből származik. Munkácsi Kálmán, a Tündérvilág mesékben. Mulattató olvasmány az ifjúság számára című kötetét voltaképpen egy ponyvakiadó, a debreceni Telegdi Nyomda adta ki 1863-ban. Ebben összesen huszonnégy, zömében Grimm-eredetű mese olvasható. Ugyanitt jelent meg 1870-ben a Tánczos István által jegyzett, A nagyapó regéi című kötet: tizennégy meséje közül több a Grimm-gyűjteményből eredeztethető. Egy kifejezetten gyermekmese-kiadványban, a Vachot Sándomé által összeállított Gyermekvilág. Elbeszélések, regék, mesék, dalok és versek (Pest, 1862) című, csaknem 300 oldalas gyűjteményben tizenkét Grimm-mese fordítás található. Ugyanő állította össze az Ünnepi ajándék. Mulattató elbeszélések, versek, mesék és adomák 6-10 éves gyermekek számára című kiadványt (Pest, 1867), benne három Grimm-mesével. Ponyvanyomtatványaink és kalendáriumaink tüzetesebb áttekintésével ez a szemle minden bizonnyal további, magyarul megjelent Grimm-mesékkel lenne kiegészíthető. Meseelméleti szakirodalmunk a 19. század közepétől gazdagabb, semmint azt gondolnánk. Néhány újabb publikáció28 ellenére ez még egy feltárandó kutatási téma. Figyelemre méltó tényként említhetem meg viszont, hogy a Pressburger Zeitung 1854. évfolyamának 24 Ligetszépe. Német népmesék a Grimm-testvérek gyűjtéséből. Válogatta Gyurkó László, fordította Urbán Eszter. Budapest: Európa Kiadó 1959 /Népek meséi/. Ortutay itteni utószava bizonyos fokú előjátéka az 1963-as, fentebb már említett emléktanulmányának, de - természetesen - filológiai jegyzetek nélkül. Ezt a szöveget később Ortutay egy tanulmánykötetében újraközölte: A Grimm-mesék. In Írók. népek, századok. Budapest: Magvető Könyvkiadó 1960, 343-347. p. Magától értetődően itt is filológiai jegyzetek nélkül. 25 Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek és családi mesék. Ford. Adamik Lajos és Márton László. Budapest: Magvető Könyvkiadó 1989. 26 Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen. Gesamtausgabe in zwei Bänden. München: Deutscher Taschenbuch Verlag, 1984. 27 Mint például a Heinz Rölleke féle kiadás: Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen. Ausgabe letzter Hand mit den Originalanmerkungen der Brüder Grimm. Mit einem Anhang sämtlicher, nicht in allen Auflagen veröffentlicher Märchen und Herkunftsnachweisen herausgegeben von Heinz Rölleke. 1-3. Band. Stuttgart: Philipp Reclam jun. 2001. 31
