Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Könyvismertetések
fogalmát, a szellemek világába kalauzol és a vallási szinkretizmus szerint osztja fel a kulturális csoportokat. A következőkben az egyes népeket mutatja be, de a bevezetőben említett 15 uráli nép helyett igazából 18 (manysik-vogulok, hantik-osztjákok, komik-zürjének, udmurtok-votjákok, marik-cseremiszek, mordvinok—erzák és moksák, fmnek-suomi, észtek-eesti, vepszék, vótok, izsórok, lívek, karjalaiak-karélok, lappok-számik, nyenyecek-jurákok, enyecek-jenyiszejiek, nganaszánok-tavgik, szölkupok) tematikus bemutatására kerül sor. Gyakoriak az utalások más népekre (pontos oldalszámozás nélkül) és néhol ez zavaróan hat. Talán szerencsésebb lett volna másfajta témakörök szerint szerkeszteni a könyvet. A népek sorrendje a nyelvrokonság szerint tagolódik, nem pedig néprajzi szempontok szerint. Az általános adatokat egy egyes népek történelmének bemutatása követi, majd különböző népeknél más-más részterületeket tekint át. Ezek lehetnek a nyelv, a társadalom, az életmód, a gazdálkodás, az anyagi kultúra (közlekedés, település, épülettípusok, használati eszközök, medvetánc, viselet), a népművészet, az étkezési szokások, az ünnepek (születés, esküvő, temetkezés, naptári ünnepek), a hitvilág, a világkép, a sámánizmus, esetenként a mai helyzet stb. Az alcímek tehát elég változatosak, a jobb összehasonlíthatóság kedvéért a belső tagolást szerencsésebb lett volna talán egységesíteni. A népköltészetet csak a finnek, az észtek és a lappok esetében említ, néptáncot, népzenét és gyermekfolklórt pedig egyáltalán. Bár nem vagyok finnugrista, a kötetben elég sok hiányosságot érzek az utalásokat illetően, nincs lábjegyzetelve, nincs benne fogalomtár, túl kevés az illusztráció és a térkép, a szerző nem tér ki a kutatáselméletre, sem a kutatástörténetre, az ajánlott irodalomban sok orosz nyelvű hivatkozást hoz, magyar nyelvűt sokkal kevesebbet (ami nem lenne baj, de ha tankönyvről van szó, figyelembe kellene venni a leendő olvasók nyelvi kompetenciáit is). Ezek miatt bizonyos hiányérzettel tekintek a tankönyvre, értve ezt néprajzi, nyelvészeti és szöveggondozási szempontból is. Igaz, hogy sok új adatra találtam az uráli népeket illetően, de gondosabb, átgondoltabb szerkesztéssel (véleményem szerint) praktikusabb, több haszonnal forgatható tankönyv juthatott volna a leendő olvasók kezébe. Lakatos Menyhért: Füstös képek. Budapest: Wesley János Kiadó 2009, 291 p. ISBN 978-963-9744-20-2 Baranyovics Borisz Olyan a mi igazságunk, mint a koldus köpenye (...), a sok folttól és kosztól nem látszik a posztó. (Lakatos Menyhért) A magyarországi cigány irodalom egyik alapművének negyedik kiadása került a kezembe, amely legfőképpen a roma identitás (etnonim) kérdéskörét járja körbe, önéletrajzi benyomások alapján. Azt az etnikus azonosságtudatot szeretné megmutatni, amely a cigány népnél rendkívül differenciált. Lakatos Menyhért a cigány próza úttörője, 1975-ben jelentette meg először Füstös képek című müvét, amely máig hatással van a cigány írónemzedék prózájára.14 14 Pemyesz Anita: Identitas(kereses) Lakatos Menyhért Füstös kepek cimu regényében. http://www.forrasfolyoirat.hu/1103/pemyesz.pdf 54 p. (letöltve: 2012. 10. 04. ) 215
