Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2012 - Acta Ethnologica Danubiana 14. (Dunaszerdahely-Komárno, 2012)
Tanulmányok - Silling István: A Bácska legrégibb kápolnái. Legendák, mondák, igaz történetek, dokumentumok vallomásai
harang valójában hova került. A középkori Sterbác, később Isterbác település a török uralom alatt elnéptelenedett, majd később az 1742-ben létrehozott Bezdán település részévé vált. A bezdáni Visitatio canonica 1762-ben említi az adatot, hogy a hívek által mintegy 40-50 évvel azelőtt épült Szentháromság-kápolna áll (Balia 1994, 12). De a faluban is épült templom, méghozzá 1756-ban már a szilárd anyagból való, mert az első falusi templom összedőlt. Tehát a kápolna tovább élte s szolgálta a népet. Eredetéről a szájhagyományt is meg kell hallgatnunk. A szájhagyomány szerint egy évben a sterbáczi juhászok nyáját valamilyen járványos betegség pusztította. Mint ilyenkor általában szokás volt, a juhászok fogadalmat tettek, hogy ha megszabadulnak a vésztől, kápolnát emelnek valamelyik dombon. A szerencsétlenség elmúlt, ők pedig ígéretükhöz híven felépítették a kápolnát. Ez a kápolna még ma is áll. (Balia 1944, 5) A kápolnaépítés időpontját pedig az előző okmány után kereshetjük, s a pestisjárvány pusztításáról szóló feljegyzések szerint 1709-1713 közötti évekről tudunk. Az akkori időkben, a XVII. század vége óta itt legeltető görögkeleti vallású szerbek, valamint az 1710-ben Baranyából menekülő római katolikus sokácok közösen építhették a kápolnát 1710-1720 között. De hogy magyarok is éltek már abban a korban a településen, azt jelzi a szomszédos Monostorszeg plébániájának anyakönyve, mely szerint 1723-ban a sterbáci Mészáros Pál és Anna fiát, Mihályt ott keresztelték. Tehát a kápolnaépítés ökumenikus összefogás eredménye lehetett. A titulusválasztás pedig a kor szokásának megfelelően a pestis ellen leghathatósabban oltalmazó Szentháromság lett. A kápolna körül jött létre Bezdán falu első temetője is. Na de arról bizony nem szól a harang-legenda, hogy a törökök elől miként rejthették el a török időkben még nem is álló kápolna harangját. Minden esetre szép helyi eredetmondaként tartható számon ez a történet. A falu temploma az 1742. évi településlétrehozás után épült. A kápolnában a XVIII. század felében „minden szombaton istentiszteletet tartottak, valamint Szent György és Szent Mihály napján. Ezeken a napokon a nép körmenettel ment a templomból a kápolnába...” (Balia 1944, 17) Amint látjuk, az állattartó lakosok és a pásztorok a kihajtás és a telelésre való beterelés napját ülték meg nagyobb ünnepként a kápolnában. Szent György pedig a szerbek kimondottan tisztelt szentje. Bezdán település lakossága az idők folyamán zömmel magyar, német és horvát lett, s így a kápolna is a római katolikus egyházközséghez került, s katolikus szentélyként tartják számon. A bezdáni Szentháromság fogadalmi kápolna előtt 1828-ban már állt egy fakereszt, amelyet 1898-ban kőkeresztet állíttatott a Csapó család. 189
